Egy völgy Jeruzsálemtől D-re és DNy-ra. A mai Jaffai kaputól nem messze D-re húzódik, majd a város dny. sarkánál hirtelen K felé kanyarodik, ezután a város d. oldala mentén halad, mígnem találkozik a Türopoión-völggyel és a Kidron völgyével a város dk. sarkának közelében. Úgy is ismerik, mint „a Hinnom fiának [fiainak] völgye” vagy mint „a Völgy”, ahogy az ’a Völgy kapu’ kifejezésben is látható (Jzs 15:8; 2Ki 23:10; Ne 3:13). Feltehetően erre utal a Jeremiás 31:40-ben lévő „a tetemek és a zsíros hamu. . . völgye” kifejezés is. Nem tudni, hogy kiről nevezhették el, miként azt sem, hogy mi a jelentése a Hinnom névnek (KÉP: 2. köt. 949. o.).

A Hinnom-völgy kiszélesedik annak a pontnak a közelében, ahol találkozik a Türopoión-völggyel és a Kidron völgyével. Valószínűleg itt volt a Tófet (2Ki 23:10). A hagyomány szerint a völgy d. oldalának a k. végéhez közel volt az Akeldama, vagyis a ’Vérmező’, azaz a fazekas mezeje, melyet Júdás 30 ezüstjén vettek meg (Mt 27:3–10; Cs 1:18, 19). A völgy további szakasza meglehetősen keskeny és mély, és a lépcsős sziklafalaiban sok sírkamra található.

Miként az a Józsué 15:1, 8; 18:11, 16-ból kiderül, a Hinnom-völgy része volt a Júda és Benjámin törzse közötti határnak; Júda területe D-re feküdt, Jeruzsálem pedig Benjámin területéhez került. A völgy ma Vádi-er-Rabábi (Ge-Ben-Hinnom) néven ismeretes.

A hitehagyott Aház, Júda királya, ebben a völgyben füstölögtetett áldozati füstöt, és égette meg fiát (fiait) a tűzben (2Kr 28:1–3). Az unokája, Manassé király túltett rajta, hiszen nagymértékben előmozdította a gonoszságot, és ő is „átvitte a saját fiait a tűzön a Hinnom fiának völgyében” (2Kr 33:1, 6, 9). Manassé unokája, Jósiás király véget vetett ennek az utálatos  szokásnak, melyet a Tófeten gyakoroltak, mégpedig úgy, hogy bemocskolta és megszentségtelenítette ezt a helyet – alkalmatlanná téve az imádatra – feltehetően azzal, hogy csontokat vagy szemetet szórt szét ott (2Ki 23:10).

Jeremiás, aki Jósiás, Joakház, Joákim, Joákin és Sedékiás király napjaiban prófétált, elmondta, hogy Jehova milyen ítélettel sújtja az izraelitákat a bűneik miatt, melyek között az egyik leggyalázatosabb az volt, hogy feláldozták a gyermekeiket Moloknak. Jeremiás azt a parancsot kapta, hogy vegyen maga mellé néhány embert a nép vénei és a papok vénei közül, és menjen ki velük a Jeruzsálem dk. sarkánál lévő Cserép kapun (Szemét kapun) át a Hinnom-völgybe, a Tófet nevű helyre. Itt hirdette ki Jehova kijelentését: „íme, jönnek napok. . ., amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének hívják többé ezt a helyet, hanem az öldöklés völgyének.” Majd a szemük láttára összetört egy cserépkorsót, és folytatta Jehova ítéletének a kihirdetését: „Úgy fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost, ahogy összetörik a fazekas edényét. . . És a Tófetben fognak temetkezni, mígnem hely sem lesz már, ahol temessenek” (Jr 19:1, 2, 6, 10, 11). Más szavakkal, az öldöklés – nem a Moloknak bemutatott áldozatok megölése, hanem a gonoszoké, akiket Isten ítélete sújt – olyan nagy lesz, hogy néhány holttest temetetlenül hever majd a völgyben. Ez még nagyobb mértékben beszennyezi majd a völgyet, mint ahogy azt Jósiás tette.

Jeremiás prófétai szavai nem feltétlenül jelentik azt, hogy az ő napjaiban is mutattak be ilyen áldozatokat Moloknak, hanem arra utalnak, hogy Jehova megbünteti a nemzetet mindazokért a tettekért, amelyeket akár Jeremiás napjaiban, akár azt megelőzően követett el, valamint azért, hogy ártatlan vért ontott, különösen hogy emberáldozatokat mutatott be Manassé uralma idején. A próféta egy másik kijelentésben tudatta a nemzettel, hogy meg lesz büntetve azért, amit annak idején Manassé tett (Jr 15:4; vö.: 2Ki 23:26; Jr 32:30–35). Ezenkívül Jeremiás azon szavai, amelyek a 19. fejezet 3. versében találhatóak, párhuzamban állnak a 2Királyok 21:12 állításával. Ám Jeremiás napjaiban a nép továbbra is bálványimádatot gyakorolt, amivel azt bizonyította, hogy a legkevésbé sem bánta meg súlyos bűneit, melyeket Manassé uralma idején követett el. A Jeremiás 2:23-ban talán a Hinnom-völgyre utal Jeremiás, amikor felhívja Júda figyelmét arra, hogy a bálványimádattal bűnt követett el.

Jeruzsálem falában valószínűleg a következő kapuk voltak a Hinnom-völgynél: a Szeglet kapu a város ény. sarkánál, a Völgy kapu a dny. szegletnél, a Cserép kapu pedig ahhoz a ponthoz közel, ahol a Hinnom-völgy találkozott a Türopoión-völggyel és a Kidron völgyével (2Ki 14:13; Ne 2:13; 12:31; Jr 19:2). A Szeglet kapu és a Völgy kapu között a Hinnom-völgy oldala annyira meredek volt, hogy nem lett volna praktikus több kaput építeni Jeruzsálem falának ezen a szakaszán. Uzziás király tornyokat épített a Szeglet kapunál és a Völgy kapunál, mivel a völgynek ezen szakasza mentén a kapuk sebezhetőbbek voltak (2Kr 26:9).

Ebben a völgyben, Jeruzsálemtől D-re történt, hogy Nehémiás éjjel szemügyre vette és vizsgálgatta a város falát. A Völgy kaputól K felé haladt a Szemét kapuig, majd É-nak fordult a Kidron völgyébe, egy bizonyos távolság után pedig visszafordult, és a Völgy kapun át ment be újra a városba (Ne 2:13–15). Úgy tűnik, hogy Nehémiás idejében a Hinnom-völgy határolta É-ról azokat a településeket, amelyekben Júda fiai (a Jeruzsálemben lakókon kívül) laktak (Ne 11:25, 30).

A Keresztény Görög Iratokban a Hinnom-völgyre a görög megfelelőjével, a Geʹen·na szóval utalnak (Mt 5:22; Mk 9:47; lásd: GYEHENNA).