(héb.: ʼé·zóvʹ; gör.: hüszʹszó·posz):

Nem tudni biztosan, hogy milyen növénnyel azonosítható a Bibliában szereplő izsóp. A héber és a görög kifejezések valójában többféle növényre utalhatnak.

Néhány mai tudós szerint a Héber Iratokban szereplő izsóp valószínűleg a szír szurokfű (Origanum maru). Ez az ajakosak családjába tartozó növény elterjedt Palesztinában. Kedvező körülmények között eléri az 50-90 cm-es magasságot. Ágai és vastag levelei szőrösek, és ahogyan az 1Királyok 4:33 utal rá, sziklahasadékokban és falakon is megtalálható.

Az izraeliták Egyiptomban izsópot használtak akkor, amikor meghintették a pászkaáldozat vérével a házuk két ajtófélfáját és a szemöldökfáját (2Mó 12:21, 22). Amikor a törvényszövetség életbe lépett, Mózes izsópot használt, hogy meghintse a Törvény könyvét és a népet (Héb 9:19). Izsópot használtak a korábban leprával fertőzött személyek vagy házak tisztulási szertartásakor is (3Mó 14:2–7, 48–53; lásd: TISZTA, TISZTASÁG: Lepra); annak a hamunak a készítésekor is, amelyet „a tisztító vízhez” adtak; valamint akkor, amikor ezzel a vízzel meghintettek bizonyos tárgyakat vagy személyeket (4Mó 19:6, 9, 18). Dávid tehát helyénvalóan imádkozott azért, hogy Isten izsóppal tisztítsa meg a bűnétől (Zs 51:7).

Az az izsóp, amelyet Jézus Krisztus megfeszítésével kapcsolatban említ a Szentírás (Jn 19:29), némelyek szerint a durra, vagyis a buzogánycirok, amely a ciroknak (Sorghum vulgare) egy fajtája. Ez egy magas növény, amelynek kicsi magja és hosszú, széles levelei vannak. Mivel Palesztinában általában eléri a legalább 1,8 m-es magasságot, ezért lehetséges, hogy ennek a növénynek a kellően hosszú szára volt az a ’nádszál’, amelyen a savanyú borral átitatott szivacsot Jézus szájához tartották (Mt 27:48; Mk 15:36). Mások úgy vélik, hogy az izsóp ebben az esetben is a szír szurokfű lehetett, és feltételezik, hogy a Máté és Márk által említett „nádszálra” ráerősítettek egy köteg szurokfüvet. Egy másik elképzelés szerint pedig a János 19:29-ben eredetileg hüsz·szóiʹ (gerely, dárda) volt olvasható, nem hüsz·szóʹpói (izsóp). Ezért születtek olyan fordítások, melyek szerint „gerelyre” (AT) vagy „lándzsára” (Mo) szúrták a szivacsot.