Olyan személy, aki állítása szerint képes előre megmondani a jövő eseményeit. A Biblia a jövendőmondók közé sorolja többek között a mágiát űző papokat, a spiritiszta jósokat és az asztrológusokat. (Lásd: JÓSLÁS; SPIRITIZMUS.) A „jövendőmondó”-nak fordított héber jid·deʽó·níʹ szó a já·dhaʽʹ (ismer) alapszóból ered, és az átlagember elől elrejtett ismeretre utal. Gyakran az ʼóv szóval együtt szerepel, melynek jelentése ’szellemidéző’ (5Mó 18:11). Némelyek úgy tettek szert okkult erőre, hogy démonokkal, azaz Isten gonosz angyali ellenségeivel léptek kapcsolatba, akik Sátán, az Ördög hatalma alatt állnak, mivel ő a démonok uralkodója (Lk 11:14–20). Az ókorban ezek a látnokok számos módszert alkalmaztak, hogy jövendölni tudjanak, egyebek között ezeket: fürkészték a csillagokat (Ézs 47:13); áldozati állatok máját vagy más belső részeit vizsgálták (Ez 21:21); előjeleket értelmeztek (2Ki 21:6); tanácskoztak olyanokkal, akiket ők a halottak szellemének véltek (5Mó 18:11).

Az egyiptomiak és a babilóniaiak életét nagymértékben szabályozták a jövendőmondók (Ézs 19:3). Isten igaz szolgái ezzel szemben sohasem fordultak ilyen emberekhez felvilágosításért. Izrael az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulása után nem sokkal megkapta a Törvényt, amelyben Isten szigorúan megtiltotta, hogy „jövendőmondóknál” tudakozódjanak (3Mó 19:31). Ha valaki ’velük erkölcstelenkedett’, az ahhoz vezetett, hogy kiirtották Isten népe közül, azaz megölték. Ami pedig azt a személyt illeti, aki ezt a fajta tudományt művelte, a törvény így folytatta: „Ha egy férfiban vagy nőben szellemidézés szelleme vagy jövendőmondó szellem van, halállal kell lakolnia” (3Mó 20:6, 27). Majdnem 40 évvel később, amikor Izrael belépni készült az Ígéret földjére, és kiűzni szándékozta annak a földnek a lakóit, erre kapott emlékeztetőt: „ne tanulj meg olyan utálatosságokat cselekedni, mint amilyeneket azok a nemzetek cselekszenek. Ne lehessen találni közötted olyat, aki. . . szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez” (5Mó 18:9–11).

Több mint 350 évvel ezután Saul, Izrael első királya eltávolított minden jövendőmondót az országból, ám a halála előtt olyannyira eltévelyedett Jehovától, hogy személyesen keresett valakit, ’aki értett a szellemidézéshez’, hogy jósolja meg a jövőjét. Én-Dórban találtak is egy asszonyt, aki először nem merte gyakorolni a tudományát, de amikor Saul erősködött, hogy ’idézze meg neki Sámuelt’, megjelenített egy látomást. Az asszony jellemzése szerint ez az alak egy ’idős ember volt palástba burkolózva’. Saul meg volt győződve arról, hogy Sámuel próféta az (1Sá 28:3, 7–19). De a valóságban nem lehetett Sámuel, hiszen ő már nem élt, és a halottak „semmit sem tudnak” (Pr 9:5). Amikor Sámuel még élt, biztosan semmi köze sem volt a szellemidézőkhöz, és Jehova Isten meg az ő szent angyalai sem működtek volna együtt egy szellemidézővel. Isten maga mondta a népének: „ha azt mondanák nektek: »Forduljunk a spiritiszta szellemidézőkhöz vagy azokhoz, akikben jövendőmondó szellem van, akik csipognak és kijelentéseket mormognak«, hát nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A halottakhoz kell fordulni az élőkért? A törvényhez és a bizonysághoz!” Majd Jehova így folytatta: „Valóban e szerint az állítás szerint beszélnek azok, akikre nem ragyog rá a hajnal” (Ézs 8:19, 20).

Majdnem 400 évvel Saul uralkodása után Manassé, Júda királya „sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt”, így egyebek között jövendőmondókhoz fordult, akik éltek és virultak uralma idején (2Ki 21:6; 2Kr 33:6). Mindettől meg kellett tisztítani az országot,  amit Manassé unokája, az igazságos Jósiás király véghez is vitt (2Ki 23:24).

A Keresztény Görög Iratok csak akkor említi a démoni jövendőmondást, amikor Pál apostol Filippiben megszabadított ’egy szolgálólányt, akiben szellem, jövendőmondó démon volt’. A lány nagy nyereséghez juttatta urait „azzal, hogy a jövendölés mesterségét űzte”. Abból is látszik, hogy az ilyen szokás valóban démoni, és szöges ellentétben áll Isten nézőpontjával, hogy a démontól megszabadított lány urai sok bajt okoztak Pálnak Filippiben; Pált és Silást a főtisztviselők elé vitték, akik aztán parancsot adtak arra, hogy verjék meg és vessék börtönbe őket (Cs 16:12, 16–24).