(Isten magot fog vetni), jezréeli:

1. Júda egyik leszármazottja; feltehetően (a 3-as számmal jelzett) Jezréel lakosainak az ősatyja vagy a város alapítója volt (1Kr 4:1, 3).

2. Hóseás próféta fia, akit a felesége, Gómer szült neki (Hó 1:3, 4); a „Jezréel” név prófétai jelentését lásd a 4-es számmal jelzettnél.

3. Egy olyan város Júda hegyvidékén, amely még nem lett azonosítva. Lehet, hogy az 1-es számmal jelzett személy alapította (Jzs 15:20, 48, 56). Alighanem ebben a Jezréelben lakott Dávid felesége, Ahinoám (1Sá 25:43; 27:3).

4. Egy város Issakár területének a határán (Jzs 19:17, 18). Ma Zerinnel (Tel-Jizreʽellel) azonosítják, amely Dzseníntől (Én-Gannimtól) úgy 11 km-re É-ÉK-re található. Jezréeltől közvetlenül DK-re húzódik egy mészkőhegyekből álló, sarló alakú hátság, amelyet a hagyomány szerint a Gilboa-heggyel azonosítanak.

Az i. e. X. század második felében Aháb, Izrael királya, és az utódja, Jórám Jezréelben lakott, noha az északi királyság tényleges fővárosa Szamária volt (1Ki 18:45, 46; 21:1; 2Ki 8:29). A jezréeli palota közelében, Nábót szőlőjében mondta el Illés próféta Jehova ítéletét Aháb háza ellen (1Ki 21:17–29). A prófécia beteljesedett. Jéhu megölte Aháb fiát, Jórám királyt, majd a holttestét Nábót földbirtokára dobatta. Aháb feleségét, Jezabelt a dögöt is evő, jezréeli kóbor kutyák ették meg, miután az asszonyt Jéhu parancsára ledobták az ablakból. Aháb 70 fiát a gondviselőik végezték ki: lefejezték őket Szamáriában. A fejek aztán két halomba lettek rakva Jezréel kapujában. Aháb tekintélyes emberei, ismerősei és papjai közül, akik Jezréelben voltak, egy sem maradt életben (2Ki 9:22–37; 10:5–11).

Hóseás próféciája: Jehova szavait, melyeket Hóseáshoz intézett (1:4) ’a jezréeli vérontással’  kapcsolatban, nem úgy kell érteni, hogy arra vonatkoznak, hogy Jéhu kiirtotta Aháb istentelen házát. Jéhu eszköz volt Jehova kezében az ítéletének végrehajtásában. De nagyon is meglehet, hogy Jéhut helytelen indítékok vezérelték, amikor meghagyta a borjúimádatot, és ugyanezen indítékok miatt vált vérbűnössé (2Ki 10:30, 31).

A prófétai Jezréel név – Jehova utasítására Hóseásnak ezt a nevet kellett adnia a Gómertől született fiának – egy jövőbeli számadásra mutatott előre, amelynek Jéhu házán kellett bekövetkeznie. Ez a név arra utalt, hogy Isten ’magot fog vetni’, mégpedig abban az értelemben, hogy szét fogja szórni. Jéhu házát akkor vonta Jehova számadásra, amikor Jéhu ükunokáját, Zakariást hat hónapi uralkodás után meggyilkolták, és az orgyilkos, Sallum kaparintotta meg a trónt (2Ki 15:8–10). Ezzel vége szakadt Jéhu dinasztiájának. Mintegy 50 évvel később, i. e. 740-ben, amikor az északi királyság Asszíria kezébe került, a lakosait pedig száműzetésbe hurcolták, Izrael házának királyi uralma végképp megszűnt. Kétség sem fér hozzá, hogy ’Izrael íja’ ekkor eltört, vagyis katonai ereje megtört. A prófécia előre jelezte, hogy ez Jezréel völgyében fog lejátszódni, talán azért ott, mert az asszírok döntő csatát nyertek azon a helyen (Hó 1:4, 5).

Jehova azonban Hóseás próféta által a Jezréel név egy kedvező jelentésére is rámutatott, amely szerint Jehova majd újra összegyűjti Izrael és Júda maradékát, és visszaviszi népét a földjére, vagyis magot fog vetni, azaz előidézi, hogy egyre többen legyenek azon a területen (Hó 1:11; 2:21–23; vö.: Za 10:8–10).

5. A Jezréel szó földrajzi területet is jelölhet. A Jezréel völgye elnevezés sokszor csak azt a völgyet jelenti, amely az Issakár területén fekvő Jezréel városától dk. irányban a Jordán völgyének ny. végénél fekvő Bét-Seánig tart. Ám a „Jezréel völgye” elnevezést arra a területre is használták, amely a Jezréeltől Ny-ra fekvő völgyre, vagyis Eszdraelon völgyére (a héber Jezréel név görög megfelelője) is kiterjed. Tehát a Jezréel szó olykor tágabb értelmű, és a Kármel-hegységtől egészen a Jordánig húzódó síkságra utal.

Jezréel (Zerin) városa egy sziklás lejtő peremén helyezkedik el, így onnan belátni a Jezréel völgyének egész k. részét, amely dk. irányban majdnem 19 km hosszan nyúlik el, és kb. 3 km széles. Józsué idejében a kánaániták tartották ellenőrzésük alatt ezt a területet, és nekik erős, jól felszerelt harci szekereik voltak (Jzs 17:16). Az is ebben a völgyben történt, hogy Gedeon és 300 embere szemtanúja lehetett Jehova szabadításának, midőn a midiánitáknak, az amálekitáknak és kelet fiainak az ellenséges seregei a nagy kavarodásban egymás ellen fordultak (Bí 6:33; 7:12–22). Később az izraelita hadsereg Saul király vezetésével a filiszteus ellenségek közeledtekor a jezréeli forrásnál (talán az Ain-Dzsálútnál, amely a Gilboa-hegy ény. nyúlványán található, vagy pedig az Ain-el-Meijiténél, Zerin városától D-re) táborozott. Még később Jezréelből érkezett Saulnak és a fiának, Jonatánnak a halálhíre (1Sá 29:1, 11; 2Sá 4:4). Ettől kezdve Jezréel és a környéke fölött Saul fia, Is-Bóset uralkodott (2Sá 2:8, 9). Salamon uralma idején pedig a Baána nevű megbízottnak kijelölt területhez tartozott ez a termékeny vidék, Jezréel völgye (1Ki 4:7, 12).