(héb.: ʼagh·mónʹ):

Bármely olyan fűszerű növény, amely általában mocsaras vidéken nő. A kákaféléknek hengeres, gyakran üreges száruk van, amelyeken három sorban álló, fűszerű levelek és kicsiny, barnás vagy zöldes virágok vannak. Az ʼagh·mónʹ elnevezés különböző kákaféléket, valamint a sásfélék családjához tartozó, kákaszerű növényeket foglalhat magában.

Az ókorban kákával gyújtottak be a kemencébe (Jób 41:20). A Jób 41:2-ben a ’káka’ szó kákából sodrott, illetve e növény rostszálaiból font kötélre utalhat.

A többi helyen a Szentírásban az ʼagh·mónʹ szó jelképes értelemben jelenik meg. Jehova nem lelte kedvét az elpártolt izraeliták böjtölésében, amelyet úgy mutattak be, hogy szertartásosan lehajtották a fejüket, mint a káka (Ézs 58:5). Úgy tűnik, az Ézsaiás 9:14-ben a ’káka’ a hamis prófétákra (’a farokra’) utal, akik azt mondták, amit Izrael nemzetének a vezetői („fej” v. ’hajtás’) hallani akartak (Ézs 9:15; lásd még a 19:15-öt, ahol a „káka” szó alighanem az egyiptomiakat jelöli).