Kölcsönkapott dolgok használati díja, melyet az adósnak kell megfizetnie.

Babilonban már az i. e. második évezredben létezett egy jól működő hitelezési rendszer. Hammurápi törvényei 20 százalékos kamatot írtak elő a pénzben vagy a gabonában adott kölcsönre, és kikötötték, hogy ha egy kereskedő ennél nagyobb kamatot számol fel, akkor elveszíti a kölcsönadott összeget. Ezzel szemben Isten Izraelnek adott törvénye megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsönt a szükségben levő testvéreiknek. Senki sem húzhatott hasznot egy másik személy anyagi nehézségeiből (2Mó 22:25; 3Mó 25:36, 37; 5Mó 23:19). Ezenkívül a Példabeszédek 28:8 arról beszél, hogy az a vagyon, melyet valaki helytelenül gyűjtött össze a kamatokból, végül azé a személyé lesz, „aki kegyet gyakorol az alacsony sorúakkal”.

Ezzel szemben az idegenektől vehettek kamatot az izraeliták (5Mó 23:20). Zsidó szövegmagyarázók  szerint ez nem a szükségben levőknek adott kölcsönökre vonatkozott, hanem az üzleti kölcsönökre (Hertz: Zsidó Biblia. V. köt. 287–288. o.). Az idegenek általában csak átmenetileg tartózkodtak Izraelben, és gyakran kereskedők voltak. Ezért ésszerű volt elvárni, hogy kamatot fizessenek, különösen azért, mert ők is kamatra adtak kölcsönt másoknak.

Bár a hűséges izraeliták engedelmeskedtek Isten törvényének, és kamatmentesen adtak kölcsönt (Zs 15:5; Ez 18:5, 8, 17), úgy tűnik, mégis elterjedtté vált a kamatra adott kölcsön, és sok nehézséget okozott a nélkülöző adósoknak (Ne 5:1–11; Ézs 24:2; Ez 18:13; 22:12). Jézus Krisztus viszont betartotta Isten erre vonatkozó törvényét, és kibővítette a gyakorlati alkalmazását, amikor ezt mondta: „kölcsönözzetek kamatmentesen, semmit sem remélve vissza” (Lk 6:34, 35). Tehát helytelen lenne, ha valaki nem segítene egy olyan személyen, akit tartósan nehézségek sújtanak, és az önhibáján kívül talán nem tudja visszafizetni az adósságát. Ám ha a kölcsönt nem azért kéri valaki, mert enyhíteni akar a szegénységén, akkor nem kifogásolható az, ha egy személy kamatra ad neki kölcsönt. Jézus maga is utalt arra, hogy helyénvaló, ha valaki kamatot kap a befektetett tőkéje után. Az egyik szemléltetésében helytelenítette azt, hogy egy gonosz rabszolga nem helyezte letétbe az ura pénzét a bankároknál, hogy kamatot kapjon utána (Mt 25:26, 27; Lk 19:22, 23).