Kör alakú fejdísz. A héber cefí·ráʹ (koszorú, füzér) jelképes értelemben egy olyan próféciában szerepel, amely Jehovának arról az ítéletéről szól, melyet Efraimnak, azaz Izrael tíztörzs-királyságának a fővárosa, Szamária felett mondott. Az idő tájt Szamária tele volt politikai ’részegesekkel’, akik megrészegültek attól, hogy az északi királyság függetlenné vált Júdától, és hogy politikai szövetségre lépett Szíriával, valamint Jehova királyságának más ellenségeivel Júdában. (Lásd: Ézs 7:3–9.) Amiképpen a részegesek virágfüzért viseltek a fejükön italozós tivornyázásaikon, akképpen viselte Szamária a politikai hatalma füzérét. Ez a virágfüzér ékes dísz volt, de hervadó, és végül az enyészeté lett. Idővel Jehova díszes koronává és ékes füzérré (v. számos fordítás szerint: „diadémmá”) lett azoknak, akik megmaradtak a népéből (Ézs 28:1–5).

Ugyanez a héber szó található az Ezékiel 7:7, 10-ben is. A fordítók azonban nem tudják pontosan, milyen értelemben fordul elő ez a héber szó ebben a szövegkörnyezetben. Egy hasonló arámi szó azt jelenti, hogy ’reggel’, és Lamsa a szír Pesittáról készített fordításában ebben a szövegrészben az eredeti szót „hajnal”-nak adja vissza, nem koszorúnak vagy diadémnak. Néhány fordító (IMIT, Kár., Kecsk.) a héber szót egy vele rokon arab főnévvel hozza összefüggésbe, és úgy adja vissza, hogy „végzet”. Mások „fordulat”-nak fordítják, események fordulata értelemben (JB; JP; „kör”, Ro), mivel úgy vélik, hogy a héber szó alapjelentése: ’körbejár’, ’körbemegy’.

A Keresztény Görög Iratokban a görög sztemʹma (lombfüzér) szó többes számú alakja szerepel a Cselekedetek 14:13-ban. A beszámoló szerint Lisztrában a Zeusz-templom papja bikákat és lombfüzéreket vitt a városkapukhoz, hogy áldozatokat mutasson be, ugyanis a nép isteneknek vélte Pált és Barnabást. A lombfüzéreket vélhetően Pál és Barnabás fejére akarták tenni, ahogyan olykor lombfüzért tettek a bálványokra vagy magukra, illetve az áldozati állatokra is. A lombfüzérek alighanem arra szolgáltak, hogy az imádott istenük kedvére tegyenek velük (Cs 14:8–18; lásd: KORONA).