(héb.: péʹseth, pis·táʹ; gör.: liʹnon):

Egy növény, amelyet már ősidőktől fogva termesztenek, és amelynek a rostjaiból általában lenvásznat készítenek. A len (Linum usitatissimum) 30-120 cm magasra nőhet. A növény vékony szára, amelyen halványzöld hosszúkás levelek vannak, csak a tetején ágazik szét. Minden egyes oldalág, azaz hajtás egy sötét- vagy halványkék (ritkán fehér), ötszirmú virágban végződik (KÉP: 1. köt. 544. o.).

A lent akkor gyűjtötték be, amikor „bimbózott” (2Mó 9:31), és ez a begyűjtés úgy történt, hogy a lent nyűtték, vagyis kihúzták a földből. A lent ezután megszárították. Jerikóban nyilván ezért voltak kiterítve a lenszárak Ráháb házának a tetején (Jzs 2:6).

Az, ahogyan a héberek feldolgozták a lent, vélhetően megegyezett az i. sz. I. században élt id. Plinius leírásával (Natural History. XIX., III., 17., 18.), valamint azzal az ókori képi megjelenítéssel, amely Egyiptomban Beni-Haszannál maradt fenn. Miután a gubókat leszedték, a len szárát, azaz a kórót áztatták, és súlyként  köveket tettek rá, nehogy feljöjjön a víz felszínére. Ahogy a len ázott a vízben, a fás részek elrothadtak, és a rostok hozzáférhetővé váltak. Miután a külső rész, vagyis a kéreg a száron fellazult, a lenszárakat kivették a vízből, és többször megforgatták a napon, míg teljesen ki nem száradtak. A lent ezután kőtáblákon fakalapáccsal sulykolták, majd a rostokat fésüléssel szétválasztották és tisztították. A kéreg alatti, kevésbé jó minőségű rostokat lámpabélként használták (lásd: Ézs 42:3; 43:17; Mt 12:20), a beljebb lévő fehérebb és jobb minőségű rostokból viszont fonalat készítettek, amelyet úgy puhítottak, hogy egy kemény kövön ütögették.

Az alacsonyan fekvő, hordalékos talaj, amely Egyiptomra oly jellemző, állítólag különösen alkalmas a len termesztésére. Az ókorban ez az ország híres volt finom lenvásznáról. Így hát az, hogy Isten előidézte, hogy Egyiptomban a jégeső elverje a lent és az árpát, súlyos csapás volt az ország gazdaságára nézve (2Mó 9:23, 31). Később az Egyiptom ellen szóló kijelentés, amelyet Ézsaiás jegyzett le (19:9), ’a fésült lennel dolgozókat’ is azok közé számította, akik megszégyenülnek. (Lásd: LENVÁSZON.)