Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mikmás(z)

Mikmás(z)

(félretett [vagyis: ’elrejtett’] hely):

Egy hely, amelyet a mai Muhmásszal azonosítanak. Ez Jeruzsálemtől úgy 11 km-re É-ÉK-re egy olyan hegyen fekszik, melynek tengerszint feletti magassága kb. 600 m. A Vádi-esz-Szuveinittől (Nahal-Mikhmastól) É-ra van, azon a helyen, amelyet ’Mikmás szorosának’ tekintenek (1Sá 13:23). A Vádi-esz-Szuveinit – melyhez DNy-ról és ÉNy-ról más vádik is csatlakoznak – Efraim hegyvidékétől a Jordán völgyéig húzódik.

Saul király, kétségkívül arra készülve, hogy felszabadítsa Izraelt a filiszteusok igája alól, 3000 fős sereget gyűjtött egybe. Ebből a csapatból 2000-en Mikmásban és Bétel hegyvidékén táboroztak Saullal együtt, míg a többiek a fia, Jonatán vezetésével Gibeában foglalták el helyüket. Később a közeli Gébában („Gibeában”, Vg) Jonatán megverte a filiszteusok „helyőrségét”. Megtorlásképpen a filiszteusok egybegyűjtöttek egy nagy hadsereget – harci szekereket és lovasokat is beleértve –, és úgy tűnik, arra kényszerítették Sault, hogy vonuljon vissza Mikmásból Gilgálba. Mivel a filiszteusok szorongatták az izraelitákat, ezért sok izraelita barlangokban és üregekben rejtőzött el, mások pedig a Jordántól K-re kerestek menedéket. Az izraelita harcosok tehát szétszéledtek, amikor veszély fenyegette őket a filiszteusok részéről, és később Saul pont ezt hozta fel érvként arra, hogy miért nem tudta engedelmesen kivárni, hogy Sámuel mutassa be az áldozatot. Sámuel megfeddte Sault az elbizakodott tettéért, majd Saul a megfogyatkozott seregével – mintegy 600 emberrel – Gébába ment Jonatánhoz (1Sá 13:1–16). Az 1Sámuel 14:2 szerint Saul nyilván áthelyezte a táborát a Gibea közelében lévő Migronba.

Jonatán megfutamítja a filiszteusokat: Mivel a filiszteusok három fosztogató csapata kitört a mikmási táborból, egy filiszteus előőrs pedig ki-kirohant „Mikmás szorosához”, ezért Jonatán úgy döntött, hogy véget vet ezeknek a fenyegetéseknek (1Sá 13:16–23). Átkelt hát a szoroson, amely (ha a Vádi-esz-Szuveinitről van szó) egy mély szurdok majdhogynem függőlegesen kiszögellő szirtekkel Gébától (Dzsebától) K-re. Ahol a Vádi-esz-Szuveinitben van egy éles kanyar, ott két szembetűnő hegy nyúlik a magasba, melyeknek oldalai meredek sziklák. Ezek lehetnek a Bocéc és Szené nevű, ’fogszerűen kiálló kőszirtek’, amelyeknek a csúcsa talán már vagy 3000 éve ki van téve az eróziónak, és ezért lett kerekded (1Sá 14:1–7). Egy idegennek majdhogynem lehetetlen áthatolnia a vádiban lévő dombok, halmok és éles sziklák labirintusán. Jonatán láthatólag mégis jól kiismerte magát a terepen, mivel a benjáminiták területén nőtt fel. Az idő alatt, amíg az apjának Mikmásban, neki pedig Gébában volt a tábora, minden bizonnyal volt lehetősége jobban megismerni azt a vidéket.

Jonatán és a fegyverhordozója útnak indultak Mikmás felé, majd megmutatták magukat a filiszteusok előőrsének. Amikor a filiszteusok megpillantották őket, így szóltak: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd megtudtok valamit tőlünk!” Erre Jonatán a fegyverhordozója kíséretében négykézláb felkapaszkodott a filiszteusok előőrséhez vezető meredek úton. A két férfi karöltve mintegy 20 filiszteust vert meg fele akkora távolságon belül, mint amekkorát egy fogat bika egy nap alatt felszánt (1Sá 14:8, 11–14; lásd még: Káldi, lábj.; KNB).

Egy Isten általi földrengés zűrzavart okozott a filiszteus táborban, és erről Saul őrszemei beszámoltak. Mire Saul és az emberei a helyszínre értek, addigra a filiszteusok közül sokan már legyilkolták egymást a nagy kavarodásban, a többiek meg elmenekültek. Saul serege – valószínűleg már a helyszínen talált filiszteus fegyverekkel felszerelkezve – üldözőbe vette a menekülő ellenséget, és azokkal az izraelitákkal együtt, akik korábban elmentek és elrejtőztek, valamint akik korábban átálltak a filiszteusokhoz, „Mikmástól Ajjalonig verték a filiszteusokat” (1Sá 14:15–23, 31).

Az 1Sámuel 13:5 szerint a filiszteusok Mikmásban lévő seregében 30 000 harci szekér is volt. Ez jóval több, mint amennyiről más összecsapásoknál van szó (vö.: Bí 4:13; 2Kr 12:2, 3; 14:9), és nehéz elképzelni, hogy hogyan fért el egy ekkora szekérhad ezen a hegyvidékes területen. Ezért általában írnoki hibának tekintik ezt a 30 000-es számot. A szír Pesitta és a görög Septuaginta Lagarde-féle kiadása 3000-et ír, akárcsak több bibliafordítás (Kat., AT, Mo; lásd még: KNB, lábj.; MKB, lábj.). De vannak, akik szerint még kevesebb szekerük volt.

Évszázadokkal később Ézsaiás egy próféciában azt mondja Mikmásról, hogy a győzedelmes asszírok ott ’rakják le holmijukat’ (Ézs 10:24, 28). Úgy tűnik, hogy miután az izraeliták i. e. 537-ben visszatértek a babiloni száműzetésből, Mikmás(z)t újra benépesítették a benjáminiták (Ezs 2:1, 2, 27; Ne 7:31; 11:31).