Szent célra való elkülönítettség. A héber ná·zarʹ ige (odaszentel) alapvetően azt jelenti, hogy ’elkülönít, elkülönül, felhagy valamivel’ (3Mó 15:31; 22:2; Ez 14:7; vö.: Hó 9:10, Rbi8, lábj.). Az ezzel rokon héber néʹzer szó az odaszenteltség jelére utal, mely egy felszentelt főpap vagy felkent király fején volt mintegy koronaként; utal a nazireusságra is (4Mó 6:4–6; vö.: 1Mó 49:26, Rbi8, lábj.).

Amikor Áront beiktatták főpapnak, finom lenből készült turbánt helyeztek a fejére. A turbán elejére (ahol mindenki láthatta) kék zsinórral ráerősítették „az odaszenteltség szent jelét [néʹzer]”, egy színaranyból készült fényes lemezt, melyre pecsétvéséssel a következő szavak voltak írva héberül: „A szentség Jehováé.” Majd a beiktatási szertartás részeként a szent felkenetési olajból a főpap fejére öntöttek (2Mó 29:6, 7; 39:30, 31; Rbi8, lábj.; 3Mó 8:9, 12). Természetesen a főpapnak ügyelnie kellett, hogy semmivel se szentségtelenítse meg a szentélyt, „mert az odaszenteltség jele, Istenének a felkenetési olaja [volt] őrajta” (3Mó 21:12).

A néʹzer szó utal arra a „diadém”-ra is, mely Izrael felkent királyai ruházatának volt a része, és annak volt a jele, hogy szent állást töltenek be (2Sá 1:10; 2Ki 11:12; 2Kr 23:11; Zs 89:39; 132:18; Pl 27:24).

Ha valaki nazireusi fogadalmat tett Jehovának, nem vághatta le a haját és nem borotválhatta le a szakállát mindaddig, amíg a fogadalom alatt volt. A hosszú hajkorona volt a jele a nazireusságának (néʹzer) (4Mó 6:4–21). Amikor Jeremiás próféta megszemélyesítette Jeruzsálemet, úgy utalt rá, mint aki megszegte a Jehovának tett fogadalmát, hogy szent lesz, és a következőket mondta: „Nyírd le vágatlan hajadat [v. „odaszentelt hajadat”; niz·rékhʹ, a néʹzer egyik formája], és dobd el” (Jr 7:29). Egy másik próféta által Jehova azt mondta a makacs izraelitákról, hogy „bementek a peóri Baálhoz, és a gyalázatosságnak szentelték magukat [waj·jin·ná·zerúʹ, a ná·zarʹ ige egyik alakja]” (Hó 9:10).

A Keresztény Görög Iratok is ír odaszentelt dolgokról. Beszél arról, hogy Jézus földi szolgálata idején telente megtartották a ’felavatás ünnepét’ (en·kaiʹni·a) (Jn 10:22; lásd: FELAVATÁS ÜNNEPE). A görög en·kaiʹni·a szónak ugyanaz a gyöke, mint az en·kai·niʹzó szónak, melyet a Héberek 9:18-ban sok fordítás úgy ad vissza, hogy ’megszentel’, ’felszentel’ (Kár., Kecsk.), míg más fordítások úgy, hogy ’felavat’, ’beiktat’ (Csia, KNB, ÚV, Vida). A Héberek 10:20-ban is néhány fordítás a ’felszentel’, ’szentel’ szót használja (Csia, Kecsk.), míg mások a ’felavat’ szót (ÚV, Mo). Jézus beszélt a farizeusok ’korbánnal’, vagyis az Istennek odaszentelt ajándékkal kapcsolatos hagyományáról (Mk 7:11; Mt 15:5; lásd: KORBÁN). Arra is felhívta az emberek figyelmét, hogy el fog jönni az az idő, amikor a Heródes építette templomot a ’szép köveivel és odaszentelt ajándékaival [a·na·théʹma·szin]’ együtt le fogják rombolni (Lk 21:5, 6).

Az örökre odaszentelt dolgokról a PUSZTULÁSRA SZÁNT DOLGOK szócikkben olvashatunk.