Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ráma

Ráma

(magaslat, magasság):

A héber szó magaslatot, magas helyet jelent (Ez 16:24), és ezt a szót tulajdonnévként is használták; Izraelben számos település neve volt Ráma.

1. Egy város Benjámin területén. A Józsué 18:25-ben olvasható felsorolásban Gibeon és Beérót között szerepel. Nyilván Bétel városának a közelében feküdt, amely Efraim területének a d. részén volt (Bí 4:5). Egy lévita, aki É felé utazott, elhaladt Jeruzsálem mellett, majd Gibeába jutott. Ráma minden bizonnyal nem sokkal Gibea után következett (Bí 19:11–15; Hó 5:8), és Géba szomszédságában feküdt (Ézs 10:29). Ezek az utalások – összhangban Euszebiosz leírásával – arra mutatnak, hogy a Benjámin területén lévő Ráma a mai er-Rammal azonos, amely Jeruzsálemtől kb. 8 km-re É-ra, Gibeától 3 km-re É-ra, Gibeontól 5 km-re K-re és Gébától 3 km-re Ny-ra található. A város egy magaslaton fekszik, miként azt a neve is jelzi.

A kettészakadt királyság idején Ráma a figyelem középpontjába került, mivel Izrael és Júda határának a közelében feküdt, a hegyvidék é–d. útja mentén. Izrael királya, Baása, miközben harcban állt Asával, hozzáfogott a Benjámin területén lévő Ráma megnagyobbításához, illetve megerősítéséhez (1Ki 15:16, 17; 2Kr 16:1). Ám amikor Szíria királya megtámadta É-ról Izraelt, ez elterelte Baása figyelmét, Asa pedig ekkor elfoglalta Rámát, és nekiállt a Baása által ott használt építőanyagokból kiépíteni a szomszédos Gébát és Micpát (1Ki 15:20–22; 2Kr 16:4–6). Úgy tűnik, amikor i. e. 607-ben elpusztították Jeruzsálemet, a zsidó foglyokat Rámában gyűjtötték össze, mielőtt Babilonba hurcolták őket (Jr 40:1). A száműzetés után Rámát ismét benépesítették (Ezs 2:1, 26; Ne 7:30; 11:33).

Néhány tudós arra a következtetésre jutott, hogy az alábbi szavak erre az eseményre utalhattak, vagyis amikor Rámában összegyűjtötték a zsidókat (és talán meg is ölték némelyiküket), mielőtt elvitték őket száműzetésbe: „Hang hallatszik Rámában, siralom és keserves sírás: Ráhel siratja fiait. Nem akar vigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé” (Jr 31:15). Jákob felesége, Ráhel oly nagyon vágyott gyermekekre, hogy úgy érezte, ’meghal’ nélkülük (1Mó 30:1). Tehát lehetséges, hogy jelképes értelemben Jeremiás szavai úgy mutatják be Ráhelt, mint aki siratja a meghalt, illetve a fogságba vitt zsidókat. Vagy lehet, hogy arra utalnak, hogy Ráhel – mivel Benjámin anyja volt – elsősorban Ráma benjáminita lakosait siratja. Jeremiás azonban a következő versben már arról ír, hogy van remény, a száműzöttek visszatérnek majd (Jr 31:16). A Jeremiás 31:15-ből idézett prófétai szavak a Máté 2:18-ban egy másik időre vonatkoznak, arra, amikor Heródes megölette a kisgyermekeket Betlehemben. (Lásd: RÁHEL.)

2. Simeon törzsének az egyik beékelt városa a Negebben (Jzs 19:1, 8). Megegyezett Baálát-Beérrel, és úgy volt ismert, mint ’a délen fekvő Ráma’. Feltehetően Hirbet-Gazzával (Horbat-Uzával) azonosítható, amely Beér-Sebától kb. 30 km-re K-re fekszik. (Lásd: BAÁLÁT-BEÉR.)

3. Egy város Áser területén, amelyről egyedül a Józsué 19:24, 29 ír. A helye nem ismert. A beszámolóból nehéz pontosan megállapítani, hogy hol feküdt Áser örökségén belül, de úgy tűnik, hogy É-on volt, Tírusz felé.

4. Egy megerősített város Naftali területén (Jzs 19:32, 36). Feltehetően Hirbet-Zeitun-er-Raméval (más néven Hirbet-Dzsullal) azonos, amely nem messze K-re található er-Ramehtől (Ramától), Akko (Akkó) kikötővárosától pedig kb. 30 km-re K-re van. A Józsué könyvében olvasható egyetlen utalás alapján azonban nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy hol feküdt ez a Ráma.

5. Az a város, ahol Sámuel próféta és a szülei laktak. Az 1Sámuel 1:1-ben az olvasható Sámuel édesapjáról, Elkánáról, hogy „Ramataim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről” való volt. A beszámoló többi részében a város nevének a rövidített alakja, a ’Ráma’ név található (1Sá 1:19). Elsőként talán azért szerepel a hosszabb névváltozat, hogy meg lehessen különböztetni ezt a Rámát a többitől, például a Benjámin területén lévőtől. A Katolikus fordításban ez áll: „egy Ramatajimba való ember, egy cufita”. A maszoréta szöveg ezen fordítása azt jelezheti, hogy Elkána vagy Cúf (Cófai) egyik leszármazottja volt, vagy egy Cúf nevű vidékről származott (1Kr 6:27, 28, 34, 35; 1Sá 9:5).

Egy ókori hagyomány alapján – amelyről Euszebiosz számolt be – Ráma a mai Rentissel (Rantisszal) azonos, amely Efraim hegyei között fekszik, Jeruzsálemtől kb. 35 km-re ÉNy-ra. Tehát megegyezhet a Keresztény Görög Iratokban említett Arimateával (amely a héb. Rá·máʹ szó gör. alakja) (Lk 23:50–53).

Elkána Rámában telepedett le, és Sámuel nyilvánvalóan itt született. Elkána minden évben elutazott Silóba, hogy áldozatot mutasson be (1Sá 1:3, 19; 2:11). Jóllehet Sámuel egy ideig Éli papnál lakott Silóban, végül Rámába költözött, és innen járta be Izraelt, hogy ítélje (1Sá 3:19–21; 7:15–17; 8:4; 15:24–35; 16:4, 13; 19:18–24). Amikor Sámuel meghalt, az otthonában temették el, Rámában, „a városában” (1Sá 25:1; 28:3).

6. A Rámót-Gileád név egy rövidített alakja (2Ki 8:28, 29; 2Kr 22:5, 6; lásd: RÁMÓT-GILEÁD).