Sós-tenger
Az egyik bibliai elnevezése annak a nagy tónak, illetve tengernek, amelyet általában Holt-tenger néven ismerünk. A Sós-tenger (Jam-Hamelah) képezi a Jordán d. végét.
Neve: A Bibliában az elsőként és leggyakrabban használt megnevezése ennek a tengernek a „Sós-tenger”, ami igen találó, mivel ez Földünk egyik legsósabb vize (1Mó 14:3; 4Mó 34:3, 12; Jzs 15:2, 5). A Biblia arabai tengernek, illetve az Araba tengerének is nevezi (5Mó 4:49; 2Ki 14:25), ugyanis abban a hatalmas hasadékvölgyben fekszik, amelynek az Araba is része. De néha a „Sós-tenger” elnevezés is megjelenik „az Araba tengere” kifejezés után, mintha a beszámoló ezzel pontosítani szeretné, melyik tengerről van szó (5Mó 3:17; Jzs 3:16; 12:3). A Sós-tenger az Ígéret földjének a k. határán volt, és a Szentírás ’keleti tengernek’ nevezi, hogy megkülönböztesse ’a nyugati tengertől’, azaz a Földközi-tengertől (Ez 47:18; Jóe 2:20; Za 14:8). Josephus, aki tisztában volt azzal, hogy e tenger felszínén olykor nagy bitumen-, vagyis aszfaltdarabok úszkáltak, Asphaltitisnek nevezte a tavat (A zsidó háború. I. könyv, XXXIII. fej., 6. bek.; IV. könyv, VIII. fej., 4. bek.). Nyilván csak az i. sz. II. századtól kezdődően nevezték Holt-tengernek. A Sós-tenger arab neve Bahr-Lút, amely azt jelenti, hogy ’Lót tengere’.
Helyrajza: A Sós-tenger hosszúkás, kb. 15 km széles és mintegy 75 km hosszú. A hosszúsága időszakonként valamelyest változik. A partvonalát egy nagy félsziget, a Ha-Lashon (a nyelv) félsziget szakítja meg, amely a dk. partról nyúlik a vízbe. Ez a félsziget ma már két részre osztja a tengert, jóllehet a két részt csatorna köti össze. A Ha-Lashon félszigettől D-re eső, öbölszerű rész meglehetősen sekély, míg É-on, ahol a tenger nagyobbik fele található, a víz mélysége eléri a kb. 400 m-t. A Sós-tenger vízszintje kb. 400 m-rel van a Földközi-tenger szintje alatt, ennélfogva ez Földünk felszínének a legmélyebb pontja.
A k. partszakaszon (a Ha-Lashon félszigettől É-ra) főként homokkő sziklák húzódnak, amelyek meredeken emelkedve érik el Moáb fennsíkját. Számos szurdok – köztük a legjelentősebb az Arnon – szabdalja ezt a kopár hegyvidéket, és ezeken a szurdokokon keresztül jut a víz a tengerbe.
A félszigettől K-re és D-re egy síkság terül el, amelyet bőven öntöznek a patakok. A Sós-tenger d. vége egy lapos, sós-mocsaras vidék. A tenger k. oldalán lévő sziklákhoz képest a ny. oldalon található mészkő sziklák kevésbé meredekek. Ezek a Júdában található hegyek több teraszra tagolódnak és enyhébb lejtésűek, viszont nagyon sivárak, mivel itt egyetlen állandó folyó sincs, amely a tengerbe ömlene. A ny. oldal bejárható azokon az utakon, amelyeket a part mentén és annak közeli lankáin építettek. A Ha-Lashon félszigettel szemközti magas fennsíkon fekszik egy erőd, Maszada, amelyet Heródes erősített meg, és ahol i. sz. 73-ban a rómaiak legyőzték azokat a zsidókat, akik még megmaradtak, és kitartottak a római hadsereggel szemben. Ettől még északabbra található egy oázis, Én-Gedi. A Sós-tenger é. végén a Jordán beleömlik a tengerbe, és itt a folyó édes vize keveredik a tenger rendkívül sós vizével.Vize: A Sós-tenger vize egyedülálló, mivel kb. kilencszer sósabb az óceánok vizénél. A Sós-tengernek nincs lefolyása, ezért a beleérkező víz nagy része elpárolog a forróságban, és további ásványi sókat hagy maga után. A rendkívül magas sótartalom miatt semmilyen hal, még a sós vízi fajok sem képesek megélni ebben a vízben. A brakkvízben, vagyis az édesvíz és a sós víz keverékében úszó néhány hal, ha belesodródik magába a Sós-tengerbe, elpusztul. Ez érthetővé teszi Ezékiel leírását, amelyben az olvasható, hogy Jehova templomából egy folyó jön ki, amely ’a keleti tengerbe’ ömlik, és meggyógyítja a felső részt, így abban nyüzsögnek a halak – akárcsak a Földközi-tengerben –, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy virágozzon a halászat (Ez 47:8–10, 18). A víz nagy sűrűségének köszönhetően a tárgyak könnyen lebegnek a tenger színén, a víz tükre pedig sima, ugyanis a fuvallatok nem képesek azt felborzolni.
Szodoma és Gomorra: Úgy tartják, hogy Szodoma és Gomorra a Sós-tenger d. végének a közelében feküdt. A két város királyai azok között voltak, akik csatát vívtak ’a Sziddim-völgyben (ez pedig a Sós-tenger)’ (1Mó 14:3). Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a Sziddim-völgyet elöntötte a Sós-tenger. Szodoma és Gomorra vidéke, ahol Lót letelepedett, „vízben gazdag terület” volt, olyan, „mint Jehova kertje” (1Mó 13:10–12). A tenger dk. részén, a parti síkságon máig buja a növényzet, és búzát, árpát, datolyát meg szőlőt termesztenek itt. A nagy mennyiségű bitumen és só jelenléte, főként ezen a d. részen, ugyancsak összhangban van a Szodomáról és Gomorráról szóló bibliai beszámolóval (1Mó 14:10; 19:24–26).