Egy tartomány helytartója vagy kormányzója, akit a Babilóniai Birodalom és a Perzsa Birodalom királya nevezett ki. Dániel említést tett satrapákról, akik a Babilóniai Birodalomban Nabukodonozor uralma alatt szolgáltak (Dá 3:1–3). Miután a médek és a perzsák legyőzték Babilont, a méd Dáriusz 120 satrapát állított az egész királysága élére (Dá 6:1). Artaxerxész perzsa király idejében Ezsdrás kapcsolatban állt satrapákkal (Ezs 8:36). Eszter és Márdokeus napjaiban a perzsa Ahasvérus király fennhatósága alatt a satrapák 127 tartományt igazgattak (Esz 1:1). Mivel a király hivatalos képviselői voltak, neki tartoztak számadással, és viszonylag szabad bejárásuk volt hozzá. Éppen ezért meglehetősen nagy volt a befolyásuk és a hatalmuk a civil és a politikai életben egyaránt. Adót szedtek, és beszolgáltatták a király udvarába a meghatározott sarcot.

Dániel egyike volt Dáriusz három magas rangú tisztviselőjének, akiket a király a 120 satrapa fölé rendelt. Felülmúlta a magas rangú tisztviselőket és a satrapákat, és a király őt akarta az egész királyság fölé emelni. Ám a tisztviselők és a satrapák irigységből összeesküvést szőttek, el akarták érni, hogy vessék Dánielt az oroszlánok vermébe. A Biblia nem írja le, hogy hány satrapa jelent meg személyesen a király előtt, hogy bevádolja Dánielt. Jehova azonban Dániellel volt, és elküldte angyalát, hogy zárja be az oroszlánok száját. Dáriusz ezután ezeket a tisztviselőket, akik megrágalmazták Dánielt, a feleségeikkel és a fiaikkal egyetemben a verembe vettette, hogy megöljék őket az oroszlánok (Dá 6:1–24).

A History of the Persian Empire c. könyv a következőket írja a satrapiarendszerről, amely a perzsa Círusz fennhatósága alatt működött: „Mindegyik [tartomány] élén egy satrapa uralkodott. A satrapa címnek a szó szerinti jelentése: ’a Királyság védelmezője’. A satrapa egy korábbi király utódaként meglehetősen nagy terület felett uralkodott, ezért voltaképpen ő maga is uralkodó volt, és egy kisebb udvartartás vette körül. Nemcsak a közügyek irányításában vett részt, hanem az adó beszedését is felügyelte a satrapiában. Előfordult, hogy a tisztség apáról fiúra szállt, és ez olyan veszélyt jelentett a központi hatalom számára, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ennek megakadályozására bizonyos ellenőrzési eljárásokat foganatosítottak. A satrapa titkára és a legfőbb pénzügyi tisztviselője, valamint a hadvezér – aki egy adott satrapia fővárosának a fellegvárában állomásozó helyőrség élén állt – magától a nagykirálytól kapta a parancsokat, és közvetlenül neki tett jelentést. De ennél hatékonyabb volt »a király szeme« (v. »a király füle«, v. »a király követe«) [egy tisztviselő], aki évente alapos vizsgálatot tartott minden tartományban” (A. T. Olmstead, 1948, 59. o.).