Lebegő részecskék, amelyek kiválnak és leülepszenek, amikor a bort állni hagyják. A Szentírásban ötször fordul elő ez a szó, az eredeti nyelven mindig többes számban (héb.: semá·rímʹ). Ha a jó bort hosszú időn át „seprőn” érlelik, míg fejlődése tetőpontját el nem éri, akkor tiszta, erős és zamatos lesz (Ézs 25:6). Ha azonban olyan bort hagynak a seprőn érlelődni, amely a gyenge minőségű szőlő miatt már eleve rossz, akkor nem javul a bor íze vagy illata. Erre utalnak szemléltetéseikben a próféták is (Jr 48:11; So 1:12). Ezenkívül a zsoltáríró jelképes nyelvezettel azt mondja, hogy „a föld gonoszai mind” kénytelenek lesznek kiüríteni Jehova haragjának poharát, ki kell inniuk a seprőt, az utolsó keserű cseppig mindent (Zs 75:8; vö.: Ez 23:32–34; lásd: BOR ÉS EGYÉB RÉSZEGÍTŐ ITALOK).