Városállamok laza szövetsége, mely az ókori időkben a Földközi-tenger keleti partján foglalt el egy keskeny területet. Fönícia nagyjából megfelel a mai Libanon területének, illetve Szíria és Izrael egy kisebb részének. Fönícia legjelentősebb városa kezdetben Szidón volt, de a későbbiekben átvette a szerepét Tírusz, mely eredetileg egy szidóni kolónia volt.

A Szentírás rámutat, hogy a szidóniak Hámon, Kánaánon és Szidónon keresztül Noé leszármazottai voltak (1Mó 10:1, 6, 15, 18, 19). Az emberek Kánaánnak nevezték a földjüket, és a kánaáni vallást gyakorolták. A görögök később Föníciának hívták a területet. A Szentírásban a föníciai, kánaáni és szidóni kifejezések különböző esetekben ugyanarra a területre utalnak (Jzs 13:6; Bí 1:32; Cs 21:2). Idővel a föníciai ábécé – mely nagyban hasonlít az ókori héberhez – adta a görög és latin írásrendszer alapját. Képzett hajóépítőkként és tengerészekként a föníciaiak az ókori világ nagy tengerjáró kereskedői közé tartoztak, és az akkor ismert legtávolabbi területekre is eljutottak (Ez 27:1–9).

A történelem során az asszírok, a babilóniaiak, a perzsák és a görögök igázták le Föníciát. Róma i. e. 64-ben foglalta el a területet. Az i. sz. I. században Fönícia a római provinciának, Szíriának volt a része. Föníciának és a főbb városainak a történelme megerősíti, hogy a bibliai próféciák pontosak (Ézs 23:1–14; Jr 25:17, 22, 27; Ez 26:3, 4).