A héber ’kiválasztott’, ’odaszentelt’, ’elkülönített’ jelentésű szóból származó kifejezés. Kétféle nazireus volt: az, aki önként lett nazireus, és az, akit Isten jelölt ki erre. Egy férfi vagy egy nő különleges fogadalmat tehetett Jehovának arra, hogy egy ideig nazireusként fog élni. Ez esetben három követelménynek kellett eleget tennie: nem ihatott alkoholt, illetve nem ehetett semmit, ami szőlőtőről származott; nem vághatta le a haját; és nem érhetett holttesthez. Akit Isten nevezett ki, hogy nazireus legyen, az az élete végéig az volt, és Jehova szabta meg, hogy milyen követelményeknek kell eleget tennie (4Mó 6:2–7; Bí 13:5).