A római uralom idején a szabad ember olyan valaki volt, aki szabadnak született, és teljes jogú állampolgárnak számított. Ezzel szemben a felszabadított személy korábbi rabszolga volt. A hivatalos felszabadítással együtt járt a római állampolgárság, de az ilyen személy nem tölthetett be politikai tisztséget. Ha valakit nem hivatalosan szabadítottak fel, akkor többé már nem volt rabszolga, de nem kapott meg minden polgárjogot (1Ko 7:22).