Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’négy betű’ (a görög te·tra- [négy] és gramʹma [betű] szavakból ered). Arra a négy héber mássalhangzóra utal, melyek Isten nevét jelölik: יהוה (jobbról balra írva).

A tetragram közel 7000-szer fordul elő a Héber iratokban. JHVH formában írható át magyarra. Az ókori héberben csak mássalhangzókat írtak, de olvasás közben kiegészítették magánhangzókkal. Ma már nem lehet tudni biztosan, milyen magánhangzókkal ejtették ki a tetragramot. Egyesek úgy vélik, hogy a „Jahve” kiejtés volt a megszokott, mások a három szótagos „Jehova” formát tartják valószínűbbnek. Magyar nyelven Isten nevének már régóta a legismertebb kiejtési formája a „Jehova”.

Számos tudós úgy véli, hogy Isten neve a ’válik, lesz (valamivé)’ jelentésű héber igéből származik, és a név ennek a héber igének a műveltető alakja. Bár nem lehetünk dogmatikusak, találónak tűnik úgy visszaadni Isten nevének a jelentését, hogy ’előidézi, hogy legyen’. Ez a meghatározás jól illik Jehovára, hiszen ő teremtett mindent, és beteljesíti a szándékát. Amellett, hogy megalkotta a világegyetemet és az intelligens személyeket, ő arról is gondoskodik, hogy az akarata és a szándéka megvalósuljon, bármi történjék is. (Többet megtudhatsz Isten nevének a jelentéséről az A4-es függ.-ből, melynek címe: „Isten neve a Héber iratokban”.)