Egy izraelita kislány Szíriában él, messze az otthonától. Hogy miért? Mert elrabolta őt a szír hadsereg, és most egy hadvezér, Naámán feleségének a szolgálója. A környezetében rajta kívül senki sem imádja Jehovát.

Naámán leprától, egy szörnyű bőrbetegségtől szenved, és szinte mindig fájdalmai vannak. A kislány nagyon szeretne segíteni, ezért ezt mondja Naámán feleségének: „Ismerek egy embert, aki segíthetne. Izraelben lakik, Jehova prófétája, úgy hívják, hogy Elizeus. Ő meg tudja gyógyítani.”

Az asszony elmondja a férjének, amit a kislánytól hallott. Naámán bármit hajlandó megtenni azért, hogy meggyógyuljon, ezért elmegy Izraelbe Elizeus házához. Azt gondolja, hogy Elizeus majd nagy tisztelettel fogadja. De még csak nem is tud vele személyesen beszélni. Elizeus a szolgáját küldi ki Naámánhoz,  és ezt üzeni: „Menj le a Jordánhoz, fürödj meg benne hétszer, és meggyógyulsz!”

Naámán csalódottságában így fakad ki: „Azt hittem, hogy a próféta majd segítségül hívja az Istenét, és ide-oda mozgatja fölöttem a kezét. Ehelyett fürödjek meg egy izraeli folyóban? Szíriában sokkal jobb folyóink vannak! Miért ne mehetnék oda?” Fogja magát, és mérgesen elviharzik.

Ám a szolgái próbálják lecsillapítani, hogy észszerűen lássa a helyzetet: „Hát nem tennél meg bármit azért, hogy meggyógyulj? A próféta csak egy egyszerű dologra kér. Miért ne próbálnád ki?” Naámán hallgat rájuk, lemegy a Jordánhoz, és megmártózik benne. Miután hetedszerre mártózik meg, makkegészségesen jön ki a vízből. Nagyon hálás, ezért visszamegy Elizeushoz, és ezt mondja: „Most már tudom, hogy Jehova az igaz Isten!” Szerinted, mit érez az izraelita kislány, amikor Naámán egészségesen tér haza?