SZAMÁRIÁBAN Jézus megáll egy kútnál pihenni. Tanítványai a városba mentek, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony, akivel Jézus beszélget, vízért jött a kúthoz. Jézus így szól hozzá:

– Adj innom.

Az asszony nagyon meglepődik. Tudod, miért? Azért, mert Jézus zsidó, ő pedig szamáriai, és a legtöbb zsidó nem szereti a szamáriai embereket. Sőt, szóba sem állnak velük. Jézus azonban mindenfajta embert szeret. Ezért ezt mondja:

– Ha tudnád, ki kér tőled inni, te kérnél tőle, és ő életadó vizet adna neked.

– Uram, a kút mély, és neked még vödröd sincs – mondja az asszony. – Honnan vennéd hát azt az életadó vizet?

– Ha ebből a kútból iszol, újra megszomjazol. De az a víz, amelyet én adok, képes örökké életben tartani az embert.

– Uram, adj nekem abból a vízből! Akkor soha többé nem leszek szomjas, és nem kell többé idejönnöm vízért.

Az asszony azt hiszi, hogy Jézus igazi vízről beszél. Pedig ő az Istennel és a Királyságával kapcsolatos igazságra utal. Ez az igazság olyan, mint az életadó víz, hiszen örök életet adhat az embernek.

Jézus most így szól az asszonyhoz:

– Menj, hívd a férjedet is.

– Nincs férjem – válaszol az asszony.

– Jól mondtad. Eddig öt férjed volt, és az a férfi, akivel most élsz, nem a férjed – mondja erre Jézus.

Az asszony megdöbben, mert csakugyan ez a helyzet. Honnan tudta ezt Jézus? Istentől, mivel Jézus Isten megígért küldötte. Ebben a pillanatban érkeznek vissza Jézus tanítványai, és nagyon meglepődnek, hogy Jézus egy szamáriai asszonnyal beszélget.

Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy Jézus mindenfajta emberrel kedvesen bánik. Nekünk is ilyeneknek kell lennünk. Nem szabad rosszat feltételeznünk valakiről, csak mert egy bizonyos emberfajtához tartozik. Jézus azt akarja, hogy minden ember megismerje az igazságot, mely örök élethez vezet. Nekünk is legyen az a célunk, hogy segítsünk az embereknek megismerni az igazságot.