1–2. a) Mi igazolja, hogy Isten Királyságának az állampolgára vagy? b) Miért kellett Jehova Tanúinak időnként jogi küzdelmet folytatniuk a vallásszabadságért?

 ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK az állampolgára vagy? Ha Jehova Tanúja vagy, akkor igen! És mi igazolja az állampolgárságodat? Nem egy útlevél vagy valamilyen hivatalos okirat, hanem a Jehova Istennek bemutatott imádatod. Az igaz imádat azonban nemcsak a hitnézeteinket foglalja magában, hanem a tetteinket is, vagyis az Isten Királyságának törvényei iránti engedelmességünket. Az imádat az életünk minden területére hatással van, egyebek közt arra, ahogyan a gyermekeinket neveljük, illetve ahogyan az egészséget érintő kérdésekben döntünk.

² A világ azonban, melyben élünk, nem mindig tartja tiszteletben az oly nagyra becsült állampolgárságunkat, valamint annak követelményeit. Néhány kormány megpróbálta korlátozni a Jehovának bemutatott imádatunkat, sőt volt, amelyik teljesen el akarta törölni. Krisztus alattvalóinak időnként jogi küzdelmet kellett folytatniuk azért, hogy a Messiás-Király törvényei szerint élhessenek. De nem kell meglepődnünk ezen. Jehova népének a bibliai időkben is gyakran kellett küzdenie azért, hogy szabadon imádhassa Jehovát.

3. Miért kellett küzdenie Isten népének Eszter királyné napjaiban?

³ Például Eszter királyné napjaiban Isten népének küzdenie kellett az életben maradásért. Miért kerültek ilyen helyzetbe? A perzsa legfőbb miniszter, a gonosz Hámán azt javasolta a perzsa királynak, Ahasvérusnak, hogy pusztítson el minden zsidót a birodalomban, mivel „törvényeik különböznek minden más nép törvényeitől” (Eszt 3:8, 9, 13). Vajon Jehova elhagyta a szolgáit? Nem, sőt inkább megáldotta Eszter és Márdokeus erőfeszítéseit, amikor a perzsa királyhoz fordultak Isten népének védelme érdekében (Eszt 9:20–22).

4. Mit fogunk megvizsgálni ebben a fejezetben?

⁴ És mi a helyzet napjainkban? Ahogy az előző fejezetben láttuk, a világi hatalmak időnként szembefordultak Jehova Tanúival. Ebben a fejezetben háromféle módját fogjuk megvizsgálni annak, ahogyan a kormányzatok megpróbálták korlátozni az imádatunkat. Látni fogjuk, hogyan igyekeztek megakadályozni, hogy 1. törvényesen elismert szervezet legyünk, és  szabadon gyakoroljuk az imádatunkat; 2. a bibliai alapelvekkel összhangban válasszunk orvosi kezelést; és 3. a szülők Jehova irányadó mértékei szerint neveljék a gyermekeiket. Szó lesz arról is, hogy hogyan küzdöttek a messiási Királyság lojális és bátor alattvalói az állampolgárságuk megőrzéséért, valamint hogy hogyan áldotta meg Jehova az erőfeszítéseiket.

5. Milyen előnyökkel jár a jogaink elismerése?

⁵ Vajon szükségünk van az emberi kormányzatoktól jövő törvényes elismerésre ahhoz, hogy Jehovát imádjuk? Nem, de a jogaink elismerése megkönnyíti az imádatunk gyakorlását, például azt, hogy összegyűljünk a Királyság-termeinkben és a kongresszusi termeinkben, bibliai témájú kiadványokat nyomtassunk és szállítsunk, valamint hogy megosszuk a jó hírt a környezetünkben élőkkel. Sok országban törvényesen be vannak jegyezve Jehova Tanúi, és ugyanúgy vallásszabadságnak örvendenek, mint más törvényesen elismert vallások hívei. De mi történik akkor, ha a kormányzatok megtagadják, hogy törvényesen elismerjenek minket, vagy megpróbálják korlátozni az alapvető szabadságjogainkat?

6. Milyen nehézséggel néztek szembe Jehova Tanúi Ausztráliában az 1940-es évek elején?

⁶ Ausztrália. Az 1940-es évek elején Ausztrália főkormányzója úgy gondolta, hogy a hitnézeteink „ártanak” a háborús erőfeszítéseknek. Emiatt betiltották a tevékenységünket. A Tanúk nem gyűlhettek össze, és nem prédikálhattak nyilvánosan, a Bételben folyó munkát leállították, a Királyság-termeket pedig lefoglalták. Még a bibliai témájú kiadványaink birtoklását is megtiltották. Az ausztrál Tanúk éveken át titokban tevékenykedtek, ám enyhült a helyzet, amikor 1943. június 14-én Ausztrália Legfelsőbb Bírósága feloldotta a betiltást.

7–8. Milyen jogi küzdelmet vívtak a testvéreink Oroszországban az imádat szabad gyakorlásáért?

⁷ Oroszország. Jehova Tanúi évtizedeken át be voltak tiltva a Szovjetunióban a kommunizmus idején, de 1991-ben hivatalosan bejegyzett egyház lettek. A Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben az Orosz Föderáció is törvényesen elismerte őket. Ám rövid időn belül néhány ellenségüket – különösen azokat, akik kapcsolatban álltak az orosz ortodox egyházzal – felbosszantotta, hogy rohamosan nőtt a Tanúk száma. Az ellenségeik 1995 és 1998 között ötször is keresetet nyújtottak be, hogy büntetőeljárás induljon Jehova Tanúi ellen. Ám az ügyész egyik esetben sem talált bizonyítékot arra, hogy a Tanúk bűncselekményt követtek volna el. Ezután, 1998-ban az ádáz ellenségeik polgári pert indítottak ellenük. A Tanúk először megnyerték a pert, de az ellenségeik nem fogadták el az ítéletet. 2001 májusában a Tanúk másodfokon elveszítették a pert. Októberben a bíróság elkezdte újratárgyalni az ügyet, majd 2004-ben megszüntette azt a jogi személyt, melyet a Tanúk Moszkvában használtak, és betiltotta a tevékenységét.

 ⁸ Ekkor üldözési hullám indult a Tanúk ellen. (Olvassátok fel: 2Timóteusz 3:12.) Zaklatást és fizikai bántalmazást kellett elszenvedniük. A vallásos kiadványaikat elkobozták, valamint szigorúan korlátozták, hogy imádati helyeket béreljenek és építsenek. Gondolj csak bele, hogyan érezhettek a testvéreink és a testvérnőink az ilyen nehézségek közepette! 2001-ben a Tanúk az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak, majd 2004-ben újabb információkat juttattak el a bírósághoz. 2010-ben az EJEB meghozta az ítéletét. A bíróság tisztán látta, hogy vallási intolerancia állt annak hátterében, hogy Oroszország betiltotta a Tanúk tevékenységét. Továbbá nem talált okot arra, hogy helybenhagyja az oroszországi bíróságokon hozott döntéseket, mivel nem volt bizonyíték arra, hogy a Tanúk bűncselekményt követtek volna el. A bíróság emellett megjegyezte, hogy a betiltás célja az volt, hogy megfossza a Tanúkat a törvényes jogaiktól. A bíróság döntése megerősítette a Tanúk vallásszabadsághoz való jogát. Noha több orosz hatóság is figyelmen kívül hagyta az EJEB döntését, Isten népe bátorságot merített ezekből a jogi győzelmekből.

9–11. Milyen jogi küzdelmet folytatott Jehova népe Görögországban, hogy szabadon összegyűlhessen az imádatra, és milyen eredménye lett ennek?

⁹ Görögország. 1983-ban Titosz Manousszakisz kibérelt egy termet Iráklionban, Krétán, hogy Jehova Tanúinak egy kis csoportja összegyűlhessen az imádatra (Héb 10:24, 25). Ám hamarosan egy ortodox pap panaszt nyújtott be a kormányhatóságokhoz, és kifogásolta, hogy a Tanúk imádat céljára használják a termet. Mindezt pusztán azért tette, mert a Tanúk hitnézetei eltérnek az ortodox egyházétól. A hatóságok büntetőeljárást indítottak Titosz Manousszakisz és három másik helyi Tanú ellen. Pénzbírságot szabtak ki rájuk, és két hónap börtönbüntetésre ítélték őket. Isten Királyságának lojális állampolgáraiként a Tanúk úgy vélték, a bíróság ítélete megsértette az imádat gyakorlásához való jogukat, ezért a belföldi bíróságokhoz, majd végül az EJEB-hez fordultak.

¹⁰ 1996-ban az EJEB nem várt csapást mért az igaz imádat ellenségeire. A bíróság megjegyezte, hogy „Jehova Tanúi beleillenek az »ismert vallás« kategóriába, ahogyan a görög törvény fogalmaz”, és hogy a görögországi bíróságok döntései „közvetlen hatással voltak a kérelmezők vallásszabadságára”. Emellett úgy ítélte meg, hogy Görögország kormányának nem feladata „meghatározni, hogy a hitnézetek vagy azok kinyilvánításának módjai jogszerűek-e”. A bíróság hatályon kívül helyezte a Tanúk ellen hozott ítéleteket, és megerősítette az imádat gyakorlásához való jogukat.

¹¹ Vajon ez után a győzelem után már nem ütközött jogi ellenállásba a Tanúk tevékenysége Görögországban? Sajnos ez nem mondható el. Egy közel 12 évig tartó jogi csata után  hasonló eset zárult le 2012-ben Kaszándrában. Az ellenállás hátterében egy ortodox püspök állt. Az Államtanács, Görögország legmagasabb közigazgatási bírósága, Isten népének a javára döntött. A döntés hivatkozott Görögország alkotmányára, mely biztosítja a vallásszabadságot, és cáfolta azt a gyakran felhozott vádat, hogy Jehova Tanúi nem ismert vallás. A bíróság kijelentette: „»Jehova Tanúi« tantételei nem titkosak, következésképpen ismert vallásnak számítanak.” A Kaszándrában levő kis gyülekezet tagjai boldogok, hogy most már a saját Királyság-termükben tarthatnak összejöveteleket.

12–13. Hogyan próbáltak az ellenségeink nyomorúságot szerezni „rendeletek által” Franciaországban, és milyen eredménnyel jártak?

¹² Franciaország. Isten népének néhány ellensége azt a módszert választotta, hogy „rendeletek által” szerez nyomorúságot. (Olvassátok fel: Zsoltárok 94:20.) Az 1990-es évek közepén például a francia adóhatóságok ellenőrizték Jehova Tanúi Egyesületének (Association Les Témoins de Jéhovah), azaz Jehova Tanúi Franciaországban működő egyik jogi személyének a pénzügyeit. A pénzügyminiszter rámutatott az ellenőrzés valódi céljára: „az ellenőrzés bírósági felszámoláshoz vagy büntetőeljárásokhoz vezethet. . ., melyek valószínűleg megbénítanák az egyesület működését, vagy pedig arra kényszerítenék, hogy beszüntesse a tevékenységét a területünkön.” Noha az ellenőrzés során nem találtak szabálytalanságot, az adóhatóságok olyan mértékű adót róttak ki Jehova Tanúi Egyesületére, hogy megbéníthatták volna a működését. Ha sikerrel járnak, a testvéreknek nem maradt volna más választásuk, mint bezárni a fiókhivatalt, és eladni az épületeket, hogy ki tudják fizetni az óriási adót. Isten népe nehéz helyzetbe került Franciaországban, de nem adta fel a küzdelmet. A Tanúk erőteljesen tiltakoztak az igazságtalan bánásmód ellen, és végül 2005-ben az EJEB-hez fordultak segítségért.

¹³ A bíróság 2011. június 30-án hirdette ki az ítéletét. Úgy érvelt, hogy a vallás szabad gyakorlásának joga miatt az állam csak szélsőséges esetekben vizsgálhatja felül, hogy törvénybe ütközőek-e egy vallásszervezet hitnézetei, illetve az, ahogyan kifejezi azokat. A bíróság még hozzátette: „Az adó kivetésével . . . megfosztották volna az egyesületet az alapvető erőforrásaitól, és így lényegében meggátolták volna abban, hogy biztosítani tudja a tagjainak az imádatuk szabad gyakorlását.” A bíróság egyhangúlag Jehova Tanúi javára döntött. Jehova népe boldog volt, hogy a francia kormány végül visszafizette a Jehova Tanúi Egyesületére kivetett adót a kamattal együtt, és a bíróság ítéletével összhangban törölte a zálogjogot a fiókhivatal tulajdonában levő épületekről.

14. Hogyan támogathatod a jogi küzdelmeinket?

¹⁴ A régen élt Eszterhez és Márdokeushoz hasonlóan Jehova népe napjainkban is küzdelmet folytat azért, hogy úgy imádhassa Jehovát, ahogyan azt ő megparancsolta (Eszt  4:13–16). Te is részt vehetsz ebben a küzdelemben? Igen, ha rendszeresen imádkozol azokért a testvéreidért és testvérnőidért, akik jelenleg is jogi igazságtalanság miatt szenvednek. Az ilyen imák nagy segítségére vannak azoknak, akik nehézségekkel és üldözéssel néznek szembe. (Olvassátok fel: Jakab 5:16.) Vajon Jehova meghallgatja ezeket az imákat? A bíróságokon aratott győzelmeink egyértelműen ezt bizonyítják! (Héb 13:18, 19).

15. Mit vesznek figyelembe Isten szolgái a vér használatát illetően?

¹⁵ Ahogyan a 11. fejezetben említettük, Isten Királyságának az állampolgárai azt az egyértelmű szentírási tanácsot kapták, hogy kerüljék a vér helytelen felhasználását, ami napjainkban oly elterjedt (1Móz 9:5, 6; 3Móz 17:11; olvassátok fel: Cselekedetek 15:28, 29). Bár a vérátömlesztést nem fogadjuk el, a lehető legjobb orvosi kezelést szeretnénk magunknak is, és a családunknak is, feltéve ha nem ütközik Isten törvényeibe. Sok ország legfelsőbb bírósága elismeri, hogy az embereknek joguk van eldönteni a lelkiismeretük és a hitnézeteik alapján, hogy milyen orvosi kezelést fogadnak el, és milyet nem. De egyes országokban ijesztő nehézségekkel nézett szembe Isten népe. Vizsgáljunk meg néhány példát.

16–17. Milyen orvosi kezelést kapott egy Japánban élő testvérnő az akarata ellenére, és hogyan találtak meghallgatásra az imái?

¹⁶ Japán. Takeda Miszaenek, egy 63 éves japán háziasszonynak komoly műtéti beavatkozásra volt szüksége. Isten Királyságának lojális állampolgáraként világosan az orvosa tudtára adta, hogy ragaszkodik a vér nélküli kezeléshez. Hónapokkal később azonban megdöbbenve értesült róla, hogy vérátömlesztést kapott a műtéte során. Takeda testvérnő úgy élte meg ezt, mintha erőszakot követtek volna el rajta, és úgy érezte, becsapták, ezért 1993 júniusában pert indított az orvosai és a kórház ellen. Ennek a szerény, halk szavú asszonynak megingathatatlan volt a hite. Bátran tanúskodott a megtelt tárgyalóteremben, és több mint egy óráig maradt a tanúk padján a gyenge egészségi állapota ellenére. Utoljára a halála előtt egy hónappal jelent meg a bíróságon. Hát nem csodáljuk a bátorságát és a hitét? Takeda testvérnő elmondta, hogy folyamatosan könyörgött Jehovához, hogy áldja meg az erőfeszítéseit. Biztos volt benne, hogy az imái meghallgatásra találnak. Valóban így történt?

¹⁷ Három évvel Takeda testvérnő halála után Japán Legfelsőbb Bírósága a javára döntött, és elismerte, hogy helytelen volt a határozott kérése ellenére vérátömlesztést adni neki. A 2000. február 29-én hozott ítélet kijelentette, hogy ilyen esetekben „a döntési jogot”, „mint állampolgári jogot, tiszteletben kell tartani”. Takeda testvérnő eltökélten küzdött azért, hogy joga legyen olyan orvosi kezelést választani, mely  összhangban van a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretével. Neki köszönhetően a Japánban élő Tanúknak most nem kell attól tartaniuk, hogy az akaratuk ellenére vérátömlesztést kapnak.

18–20. a) Hogyan erősítette meg egy fellebbviteli bíróság, hogy egy betegnek joga van egy hivatalos dokumentumban rendelkezni az egészségét érintő kérdésekben? b) Hogyan rendelhetjük alá magunkat Krisztus vezetésének, ha a vér használatáról van szó?

¹⁸ Argentína. Hogyan készülhetnek fel a Királyság állampolgárai arra az esetre, ha úgy kell döntést hozni az orvosi kezelésüket illetően, hogy öntudatlan állapotban vannak? Hordhatunk magunknál egy hivatalos dokumentumot, mely helyettünk beszél, mint ahogy azt az Argentínában élő Pablo Albarracini is tette. 2012 májusában megpróbálták kirabolni, és többször is rálőttek. Öntudatlan állapotban vitték kórházba, és ezért nem tudta elmagyarázni a vérátömlesztéssel kapcsolatos álláspontját. Ám volt nála egy megfelelően kitöltött, orvosi ellátásra vonatkozó dokumentum, melyet négy évvel korábban írt alá. Bár az állapota súlyos volt, és néhány orvos úgy érezte, vérátömlesztésre lenne szükség az élete megmentéséhez, a kórházi személyzet felkészült arra, hogy tiszteletben tartsa a kérését. De Pablo édesapja, aki nem volt Jehova Tanúja, bírósági végzést szerzett, hogy érvénytelenítse a fia kérését.

¹⁹ Pablo feleségének az ügyvédje rögtön fellebbezést nyújtott be a bíróságra. A fellebbviteli bíróság pár órán belül hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és azt a döntést hozta, hogy tiszteletben kell tartani a beteg kéréseit, melyek az orvosi ellátásra vonatkozó dokumentumában szerepelnek. Pablo édesapja Argentína Legfelsőbb Bíróságához fellebbezett. De a legfelsőbb bíróság úgy találta, „nincs oka kétségbe vonni, hogy [Pablo] átgondoltan, tudatosan és önként töltötte ki” az orvosi ellátásra vonatkozó dokumentumát, melyben elutasítja a vérátömlesztést. A bíróság kijelentette: „Minden cselekvőképes, felnőtt személy képes arra, hogy előre rendelkezzen az egészségét érintő kérdésekben, és elfogadhat vagy elutasíthat bizonyos orvosi kezeléseket. . . Ezeket a rendelkezéseket tiszteletben kell tartania a kezelőorvosnak.”

²⁰ Albarracini testvér azóta teljesen felépült. A feleségével örülnek, hogy kitöltötte az orvosi ellátásra vonatkozó dokumentumot. Ezzel az egyszerű, de fontos lépéssel kifejezte, hogy alárendeli magát Krisztusnak, Isten Királysága uralkodójának. Te és a családod már kitöltöttétek ezt a dokumentumot?

21–24. a) Mi vezetett ahhoz, hogy Kanada Legfelsőbb Bírósága mérföldkőnek számító döntést hozott a kiskorúak alkotmányos jogaival kapcsolatban? b) Mire ösztönözheti ez az eset Jehova fiatal szolgáit?

²¹ Kanada. A bíróságok általában elismerik, hogy a szülőknek joguk van eldönteni, hogy mi lenne a legjobb orvosi kezelés a gyermekeiknek. Időnként a bíróságok úgy döntenek, hogy egy érett kiskorú véleményét is tiszteletben kell tartani az orvosi kezelés megválasztásakor. Ez történt April Cadoreth-jel is. 14 éves korában kórházba vitték, mivel súlyos belső vérzése volt. Néhány hónappal korábban kitöltötte A beteg előzetes rendelkezése kártyát, melyben írásban kijelentette, hogy még  vészhelyzet esetén sem fogad el vérátömlesztést. A kezelőorvos figyelmen kívül hagyta April határozott kérését, és bírósági végzést szerzett, hogy vért adhasson neki. Az akarata ellenére három egység vörösvérsejt-koncentrátumot kapott. April később ahhoz hasonlította ezt, mintha megerőszakolták volna.

²² April és a szülei bírósághoz fordultak jogorvoslatért. Két év múlva Kanada Legfelsőbb Bíróságára vitték az ügyüket. Bár a bíróság nem ítélte alkotmányellenesnek az April ügyét érintő törvényt, megítélte Aprilnek a per- és ügyvédi költségek megtérítését, valamint az ő javára és más olyan érett kiskorúak javára döntött, akik szeretnének élni azzal a jogukkal, hogy maguk döntsenek az orvosi kezelésükről. A bíróság kijelentette: „a 16 év alatti fiataloknak meg kell engedni, hogy bizonyíthassák, kellő mértékű érettséget és önálló gondolkodást tükröz az álláspontjuk egy konkrét orvosi kezeléssel kapcsolatban.”

²³ Ez az ügy azért jelentős, mert a legfelsőbb bíróság az érett kiskorúak alkotmányos jogaival foglalkozott. Ez előtt az ítélet előtt a kanadai bíróságok engedélyezhették, hogy egy  16 év alatti gyermeket egy adott orvosi kezelésben részesítsenek, ha a bíróság úgy érezte, hogy a kezelés a gyermek legjobb érdekeit szolgálja. De ez után az ítélet után a bíróságok már nem engedélyezhetik, hogy egy 16 év alatti fiatalt az akarata ellenére egy adott orvosi kezelésben részesítsenek, ha előtte nem adtak lehetőséget neki annak bizonyítására, hogy elég érett az önálló döntéshozatalhoz.

²⁴ Vajon megérte három évig jogi csatát vívni? April szerint, aki ma már egészséges, és általános úttörőként szolgál, megérte. Ezt mondja: „Igazán boldoggá tesz, hogy egy kicsit én is hozzájárulhattam Isten nevének dicsőítéséhez, és ahhoz, hogy Sátán hazugnak bizonyuljon.” April esete jól mutatja, hogy a fiataljaink bátran ki tudnak állni egy ilyen helyzetben, és bizonyítani tudják, hogy Isten Királyságának hűséges állampolgárai (Máté 21:16).

25–26. Milyen helyzet alakul ki időnként a válás után?

²⁵ Jehova azt a felelősséget ruházza a szülőkre, hogy az ő irányadó mértékei szerint kell felnevelniük a gyermekeiket (5Móz 6:6–8; Ef 6:4). Ez nem könnyű feladat, különösen akkor, ha a szülők elválnak. A szülők olykor igen eltérően gondolkodhatnak arról, hogy hogyan neveljék a gyermekeiket. Például egy Tanú-szülő fontosnak tartja, hogy a gyermekét keresztény irányadó mértékek szerint nevelje, míg az a szülő, aki nem Tanú, talán nem ért ezzel egyet. Természetesen a Tanú-szülőnek fel kell ismernie, hogy bár a válás véget vet a házastársi kapcsolatnak, a szülő-gyermek kapcsolat nem szűnik meg.

²⁶ A nem Tanú szülő kérelmezheti, hogy a bíróság nála helyezze el a gyermekét, hogy kézben tudja tartani a vallási nevelését. Egyesek szerint ártalmas a gyerekekre, ha Jehova Tanújaként nevelik fel őket. Arra hivatkozhatnak, hogy a gyerekek kimaradnak a születésnapi ünnepségekből és más ünnepekből, továbbá ha életveszélyes állapotba kerülnének, nem kaphatnák meg az „életmentő” vérátömlesztést. Azonban a legtöbb bíróság azt mérlegeli, hogy mi szolgálja leginkább a gyermekek érdekeit, nem pedig azt, hogy valamelyik szülő vallása ártalmas-e. Figyeljünk meg néhány példát.

27–28. Hogyan reagált Ohio Legfelsőbb Bírósága arra a vádra, hogy ártalmas a gyermekekre, ha Jehova Tanújaként nevelik fel őket?

²⁷ Egyesült Államok. 1992-ben Ohio Legfelsőbb Bírósága egy olyan ügyet tárgyalt, melyben az apa, aki nem Tanú, azt állította, hogy a fiára ártalmas lenne, ha Jehova Tanújaként nevelkedne. Az elsőfokú bíróság az apának ítélte a gyermekfelügyeleti jogot. Az édesanyának, Jennifer Paternek biztosították a láthatási jogot, de megtiltották neki, hogy „a gyermekét Jehova Tanúi hitnézeteire tanítsa, vagy bármilyen módon kitegye őt annak, hogy ilyenfajta hatás érje”. Ezt a bírósági rendeletet úgy is lehetett érteni, hogy Pater testvérnőnek még a Bibliáról vagy annak erkölcsi irányadó mértékeiről sem szabad  beszélgetnie a fiával, Bobbyval. El tudod képzelni, mit érezhetett? Jennifer le volt sújtva, de megtanulta, hogy türelmesnek kell lennie, és Jehovára kell várnia. Így emlékszik vissza: „Jehova mindig mellettem állt.” Az ügyvédje, aki segítséget kapott Jehova szervezetétől, Ohio Legfelsőbb Bíróságához fellebbezett.

²⁸ Ez a bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével, és kijelentette, hogy „a szülőknek alapvető joguk az, hogy oktassák a gyermekeiket, beleértve azt is, hogy az erkölcsi és vallási értékeikről beszélgessenek velük”. A bíróság kijelentette, hogy ha nem lehet bebizonyítani, hogy a Jehova Tanúi által vallott értékrend ártalmas a gyermekek fizikai és mentális egészségére, akkor a bíróságnak nincs joga korlátozni a szülő felügyeleti jogát az alapján, hogy melyik valláshoz tartozik. A bíróság nem talált bizonyítékot arra, hogy a Tanúk vallási hitnézetei hátrányosan befolyásolnák a gyermekek fizikai vagy mentális egészségét.

29–31. Miért veszítette el egy Dániában élő testvérnő a lánya felügyeleti jogát, és milyen döntést hozott Dánia Legfelsőbb Bírósága?

²⁹ Dánia. Anita Hansen hasonló nehézséggel nézett szembe, amikor a volt férje azt kérte, hogy a bíróság neki ítélje a 7 éves Amandát. Bár a kerületi bíróság 2000-ben Hansen testvérnőnek ítélte a felügyeleti jogot, Amanda édesapja a fellebbviteli bírósághoz fordult, mely érvénytelenítette a kerületi bíróság döntését, és neki ítélte a gyermeket. A fellebbviteli  bíróság úgy érvelt, hogy az édesapa jobban tudná kezelni az abból fakadó nézeteltéréseket, hogy a szülőknek eltérő az életfelfogásuk a vallási hitnézeteik miatt. Lényegében tehát azért nem Hansen testvérnőnek ítélték Amanda felügyeleti jogát, mert Jehova Tanúja.

³⁰ Ebben a nehéz időszakban Hansen testvérnő időnként annyira zaklatott volt, hogy nem tudta, mit mondjon imában. „A Róma 8:26, 27-ben levő gondolatok azonban nagyon vigasztalóak voltak – meséli. – Biztos voltam benne, hogy Jehova tudja, mit szeretnék mondani neki. Odafigyelt rám, és mindig támogatott.” (Olvassátok fel: Zsoltárok 32:8; Ézsaiás 41:10.)

³¹ Hansen testvérnő Dánia Legfelsőbb Bíróságához fellebbezett. A bíróság döntése egyebek közt ezt foglalta magában: „Ahhoz, hogy a gyermek elhelyezéséről dönteni lehessen, azt kell megvizsgálni, hogy mi szolgálja leginkább a gyermek érdekeit.” Továbbá a bíróság megállapította, hogy a gyermek elhelyezéséről az alapján kell dönteni, hogy hogyan oldja meg az egyik, illetve a másik szülő a nézeteltéréseket, nem pedig az alapján, hogy milyen „tantételei és nézetei” vannak Jehova Tanúinak. Hansen testvérnőnek nagy kő esett le a szívéről, amikor a bíróság elismerte a szülői alkalmasságát, és ismét neki ítélte Amandát.

32. Hogyan védte meg az Emberi Jogok Európai Bírósága a Tanú-szülőket a diszkriminációval szemben?

³² Más európai országok. Előfordult, hogy a gyermekfelügyelet miatt kialakult jogviták nem zárultak le a belföldi legfelsőbb bíróságokon. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is foglalkozott ilyen ügyekkel. Két esetben is elismerte, hogy a belföldi alsóbb fokú bíróságok másként bántak a Tanú-szülőkkel a vallásuk miatt, mint a nem Tanú szülőkkel. Az EJEB ezt diszkriminációnak nevezte, és kijelentette, hogy „nem elfogadható, ha valakit a vallása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítenek”. Egy Tanú-édesanya, akinek az EJEB a javára döntött, ezt mondta: „Annyira fájt, hogy azzal vádolnak, hogy ártok a gyermekeimnek, pedig csak megpróbáltam azt tenni, amiről úgy gondoltam, hogy a leginkább a javukra lesz: keresztény nevelést adni nekik.”

33. Hogyan alkalmazhatják a Tanú-szülők a Filippi 4:5-ben levő alapelvet?

³³ Természetesen azok a Tanú-szülők, akik jogi akadályba ütköznek amiatt, hogy a Biblia irányadó mértékeire szeretnék oktatni a gyermekeiket, igyekeznek ésszerűek lenni. (Olvassátok fel: Filippi 4:5.) Értékelik azt, hogy Isten irányadó mértékeire taníthatják a gyermekeiket, ugyanakkor elfogadják, hogy a nem Tanú szülő is részt vehet a szülői feladatok ellátásában, ha szeretne. Mennyire veszik komolyan a Tanú-szülők azt a felelősségüket, hogy oktatniuk kell a gyermekeiket?

34. Hogyan követhetik a keresztény szülők a Nehémiás napjaiban élt zsidók példáját?

³⁴ Igen tanulságos az, ami Nehémiás napjaiban történt. A zsidók keményen fáradoztak azon, hogy kijavítsák és újjáépítsék Jeruzsálem falait. Tudták, hogy ez szükséges ahhoz,  hogy megvédhessék magukat és a családjukat a környező ellenséges nemzetektől. Ezért Nehémiás erre ösztönözte őket: „Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” (Neh 4:14). Ez a küzdelem minden erőfeszítést megért! Ehhez hasonlóan napjainkban a Tanú-szülők keményen fáradoznak azon, hogy az igazságra neveljék a gyermekeiket. Tudják, hogy a gyermekeiket rengeteg káros hatás éri az iskolában és a lakókörnyezetükben. Még a családok otthonaiba is beszivároghat a rossz befolyás a médián keresztül. Szülők, ne feledjétek, minden erőfeszítést megér harcolni a fiaitokért és a lányaitokért, olyan környezetet biztosítva nekik, melyben megerősödhet a hitük!

35–36. Milyen eredményei lettek Jehova Tanúi jogi küzdelmeinek, és mi az elhatározásunk?

³⁵ Jehova kétségkívül megáldotta a modern kori szervezetének arra tett erőfeszítéseit, hogy szabadon imádhassák őt. Sok esetben Isten népe a jogi küzdelmek során nagyszerűen tudott tanúskodni a bíróságokon és a nyilvánosság előtt (Róma 1:8). Emellett a jogi győzelmeink nemcsak a mi jogainkat erősítették meg, hanem a többi állampolgárét is. Isten népeként azonban nem akarjuk megreformálni a társadalmi rendszert, és nem is a magunk igazolására törekszünk. Jehova Tanúi elsősorban azért küzdenek a bíróságokon, hogy törvényesen megerősítsék az igaz imádat szabad gyakorlásának jogát. (Olvassátok fel: Filippi 1:7.)

³⁶ Sose vegyük magától értetődőnek azoknak a hitből fakadó tetteit, akik azért küzdöttek, hogy szabadon lehessen imádni Jehovát! Maradjunk hűségesek, és bízzunk benne, hogy Jehova támogatja a munkánkat, és továbbra is megadja az akarata cselekvéséhez szükséges erőt! (Ézs 54:17).