1. Milyen segítséget kaptak a tanítványok, amikor összegyűltek, és miért volt erre szükségük?

 RÖVIDDEL Jézus feltámadása után a tanítványok összegyűltek, hogy bátorítsák egymást. De mivel féltek az ellenségeiktől, bezárták az ajtókat. Ám minden bizonnyal eloszlott a félelmük, amikor Jézus megjelent közöttük, és a következőket mondta: „Vegyetek szent szellemet.” (Olvassátok fel: János 20:19–22.) Később a tanítványok ismét összegyűltek, és Jehova kiárasztotta a szent szellemét rájuk. Ez kétségkívül erőt adott nekik az előttük álló prédikálómunkához (Csel 2:1–7).

2. a) Hogyan ad nekünk erőt Jehova, és miért van szükségünk a tőle kapott erőre? b) Miért fontos a családi imádat? (Lásd a széljegyzetet és „ A családi imádat” című kiemelt részt.)

² Mi is hasonló nehézségekkel nézünk szembe, mint az első századi testvéreink (1Pét 5:9). Időnként rajtunk is úrrá lehet az emberektől való félelem. Továbbá nekünk is szükségünk van a Jehovától kapott erőre, ha szeretnénk kitartani a prédikálómunkában (Ef 6:10). Jehova ennek az erőnek a nagy részét az összejövetelek által adja meg. Jelenleg minden héten két összejövetelen szerezhetünk ismeretet: a nyilvánosságnak szánt előadáson és az Őrtorony-tanulmányozáson, valamint a hétköznap tartott keresztényi életünk és szolgálatunk összejövetelen. a Emellett évenkénti összejöveteleink is vannak: egy regionális kongresszus, két körzetkongresszus és Krisztus halálának emlékünnepe. Miért létfontosságú mindegyik összejövetelen részt vennünk? Hogyan alakultak ki a modern kori összejöveteleink? És hogyan tekintsük az összejöveteleinket?

3–4. Mit vár el Jehova a népétől? Mondj példákat!

³ Jehova régóta elvárja a népétől, hogy összegyűljön az imádatra. Például i. e. 1513-ban Isten Törvényt adott Izrael nemzetének, melyben elrendelte a hetenkénti sabbat megtartását. A sabbat során minden család imádatot mutathatott be Jehovának, és tanulhatott a Törvényről (5Móz 5:12; 6:4–9). Ha az izraeliták megfogadták ezt a parancsot, akkor a családok megerősödtek, és az egész nemzet szellemileg tiszta és erős tudott maradni. Ám ha nem engedelmeskedtek a Törvényben levő rendelkezéseknek, például annak, hogy rendszeresen gyűljenek  össze Jehova imádatára, akkor elveszítették Isten kegyét (3Móz 10:11; 26:31–35; 2Krón 36:20, 21).

⁴ Emellett gondoljunk egy másik példára is. Jézusnak szokása volt minden héten sabbatnapon elmenni a zsinagógába (Luk 4:16). A halála és a feltámadása után a tanítványainak is szokásuk volt rendszeresen összegyűlni, noha már nem volt érvényben a sabbatra vonatkozó törvény (Csel 1:6, 12–14; 2:1–4; Róma 14:5; Kol 2:13, 14). Ezeken az összejöveteleken az első századi keresztények nemcsak bátorításban és oktatásban részesültek, hanem az imáik, a közreműködésük és az énekek által dicséretáldozatot mutattak be Istennek (Kol 3:16; Héb 13:15).

5. Miért veszünk részt a hetenkénti összejöveteleken és az évenkénti kongresszusokon? (Lásd „ Az évenkénti összejövetelek egyesítik Isten népét” című kiemelt részt is.)

⁵ Ehhez hasonlóan, amikor részt veszünk a hetenkénti összejöveteleinken és az évenkénti kongresszusainkon, jelét adjuk annak, hogy támogatjuk Isten Királyságát. Ezenkívül megerősít minket a szent szellem, és bátorítjuk egymást a hitünk által. De ami még ezeknél is fontosabb, imádatot mutatunk be Jehovának, amikor imádkozunk, közreműködünk és énekelünk. A modern kori összejöveteleink talán másképp vannak megszervezve, mint azok, melyeken az izraeliták és az első századi keresztények vettek részt, de ettől még ugyanolyan fontosak. Hogyan alakultak ki a modern kori összejöveteleink?

6–7. a) Mi az összejöveteleink célja? b) Miben különböztek az egyes csoportok összejövetelei?

⁶ Amikor Charles Taze Russell elkezdett kutatni Isten Szavában az igazság után, szükségesnek látta, hogy összegyűljön olyanokkal, akiknek ugyanez a céljuk. 1879-ben Russell  testvér ezt írta: „Másokkal együtt bibliaosztályt szerveztünk és működtettünk Pittsburghben, hogy minden vasárnap kutassuk az Írásokat.” A Sioni Őrtorony olvasóit arra buzdították, hogy gyűljenek egybe. 1881-ben már minden vasárnap és szerdán tartottak összejöveteleket Pittsburghben (Pennsylvania). Az Őrtorony 1895. novemberi angol száma kifejtette, hogy ezeknek az összejöveteleknek az a céljuk, hogy előmozdítsák „a keresztények közötti jó kapcsolatot, a szeretetet és az összetartást”, valamint hogy a résztvevők bátorítani tudják egymást. (Olvassátok fel: Héberek 10:24, 25.)

⁷ A Bibliakutatók csoportjai éveken át eltérő módon és eltérő gyakorisággal tartották meg az összejöveteleiket. Például egy 1911-ben megjelentetett levélben, mely az Egyesült Államokban működő egyik csoporttól érkezett, ez állt: „Minden héten legalább öt összejövetelt tartunk.” Hétfőn, szerdán és pénteken tartottak összejövetelt, illetve vasárnap kétszer. Egy másik levél, melyet 1914-ben jelentettek meg, egy afrikai csoporttól érkezett: „Péntektől vasárnapig tartjuk meg az összejöveteleket, havonta kétszer.” Idővel azonban olyanná formálódtak az összejövetelek, mint amilyenek napjainkban. Nézzük meg röviden az egyes összejövetelek történetét.

8. Egyebek között milyen témákon alapultak a nyilvános előadások a XX. század elején?

⁸ Nyilvános összejövetel. Russell testvér 1880-ban, az azt követő évben, hogy elkezdte kiadni a Sioni Őrtorony folyóiratot, Jézushoz hasonlóan prédikáló körútra indult (Luk 4:43). A körútja során felállította azt a mintát, amely alapján napjainkban meg van tartva a nyilvános összejövetel. Amikor Az Őrtorony a körútról írt, megemlítette, hogy Russell testvér „boldog lenne, ha nyilvános összejöveteleket tarthatna, »Az Isten királyságára vonatkozó dolgok« témában”. 1911-ben, miután osztályok, vagyis gyülekezetek alakultak több országban is, minden osztály arra kapott buzdítást, hogy küldjön ügyes előadókat a környező településekre. Ezek a testvérek egy előadássorozat keretében hat előadást tartottak, melyek olyan témákat foglaltak magukban, mint az ítélet vagy a váltság. Minden előadás végén bejelentették a következő héten tartandó előadás témáját és az előadó nevét.

9. Hogyan változtak a nyilvános összejövetelek az évek során, és hogyan támogathatod ezeket az összejöveteleket?

⁹ 1945-ben Az Őrtorony bejelentette, hogy elkezdődik az egész világon egy előadássorozat, mely nyolc előadásból áll, és „az idők sürgető nehézségeivel” foglalkozik. Évtizedeken át a kijelölt előadók nemcsak a hű rabszolgától kapott témákat fejtették ki, hanem saját maguk is kidolgoztak előadásokat. 1981-ben azonban azt az útmutatást adták az előadóknak, hogy a gyülekezeteknek küldött vázlatok alapján tartsák meg az előadásaikat. b 1990-ig voltak olyan nyilvános előadások, melyek bemutatókat is magukban foglaltak, és a hallgatóságnak is közre kellett működnie az előadás során. Azonban ettől  az évtől kezdve a megváltozott útmutatások alapján ez a program már csak előadásból áll. További kiigazításra került sor 2008 januárjában, amikor a nyilvános előadások időtartama 45 percről 30-ra csökkent. Noha a nyilvános előadások megváltoztak néhány szempontból, a jól kidolgozott előadások továbbra is megerősítik az Isten Szavába vetett hitünket, és segítenek, hogy Isten Királyságát jobban megismerjük (1Tim 4:13, 16). Vajon lelkesen meghívjuk ezekre a fontos Biblián alapuló előadásokra azokat, akiknél újralátogatást végzünk, vagy másokat, akik még nem Tanúk?

10–12. a) Milyen változásokon ment át az Őrtorony-tanulmányozás? b) Milyen kérdést tegyünk fel magunknak?

¹⁰ Őrtorony-tanulmányozás. 1922-ben a pilgrimek – vagyis olyan testvérek, akiket a Watch Tower Society azzal bízott meg, hogy tartsanak előadásokat a gyülekezetekben, és járjanak élen a prédikálómunkában – azt javasolták, hogy tartsanak rendszeresen összejöveteleket, abból a célból, hogy Az Őrtorony folyóiratot tanulmányozzák. A javaslatukat elfogadták, és eleinte vagy a hét közepén, vagy vasárnap voltak ezek az összejövetelek.

¹¹ Az Őrtorony 1932. június 15-ei angol száma további útmutatásokat adott ennek az összejövetelnek a levezetésére vonatkozóan. A cikk a Bétel-otthonban levezetett tanulmányozást hozta fel mintaként, és rámutatott, hogy az összejövetelt egy testvérnek kell levezetnie. Három testvérnek az összejöveteli hely első sorában kellett helyet foglalnia, ők olvasták felváltva a bekezdéseket. A cikkek akkoriban még nem tartalmaztak nyomtatott kérdéseket, ezért a tanulmányozást levezető testvérnek meg kellett kérnie a hallgatóságot, hogy tegyen fel kérdéseket az éppen tárgyalt anyaghoz. Ezután arra buzdította a jelenlevőket, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre. Ha  pontosításra volt szükség, a tanulmányozást levezető testvér „rövid, tömör” magyarázatot fűzött az anyaghoz.

¹² Eleinte minden gyülekezet maga dönthette el, hogy a többség véleménye alapján Az Őrtoronynak melyik számát vizsgálja meg. Az Őrtorony 1933. április 15-ei száma azonban azt javasolta, hogy minden gyülekezet az aktuális számot tanulmányozza. 1937-ben pedig azt az útmutatást kapták a gyülekezetek, hogy vasárnap tartsák meg a tanulmányozást. Az Őrtorony 1942. október 1-jei angol száma további kiigazításokat közölt. Ezeket figyelembe véve tartjuk meg napjainkban is az Őrtorony-tanulmányozást. Először is a folyóirat bejelentette, hogy a tanulmányozási cikkekben, minden lap alján lesznek nyomtatott kérdések, és ezeket kell használni a tanulmányozás során. Majd arra is kitért, hogy az összejövetelnek egyórásnak kell lennie. Emellett arra ösztönözte a közreműködőket, hogy a „saját szavaikkal” fejezzék ki magukat, ahelyett hogy felolvasnának a bekezdésből egy részt. Az Őrtorony-tanulmányozás továbbra is az elsődleges összejövetelünk, melyen keresztül a hű rabszolga szellemi táplálékról gondoskodik a kellő időben (Máté 24:45). Tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Felkészülök minden héten az Őrtorony-tanulmányozásra, és ha lehetőségem van rá, közre is működök?”

13–14. Mi a gyülekezeti bibliatanulmányozás története, és miért tartod hasznosnak ezt az összejövetelt?

¹³ Gyülekezeti bibliatanulmányozás. Az 1890-es évek közepén, miután a Millenniumi hajnal több kötete is megjelent, H. N. Rahn testvér, egy Baltimore-ban (Maryland, USA) élő Bibliakutató javaslatot tett arra, hogy hozzanak létre Hajnal bibliatanulmányozó köröket. Eleinte próbaképpen gyűltek össze a testvérek, gyakran magánotthonokban. 1895 szeptemberére már több egyesült államokbeli városban is voltak ilyen körök. Ezért abban a hónapban Az Őrtorony azt javasolta, hogy mindazok, akik kutatják az igazságot, gyűljenek össze Hajnal bibliatanulmányozó körökbe. A folyóiratban a következő útmutatás szerepelt: A tanulmányozásvezető olyan testvér legyen, aki jól tud olvasni. A tanulmányozás alatt olvasson fel egy mondatot, majd várjon, hogy a jelenlevők közreműködhessenek. Miután egy bekezdés minden mondata fel lett olvasva, és megbeszélték, a tanulmányozásvezető keresse ki és olvassa fel a hivatkozásként megadott bibliaverseket. A fejezet végéhez érve pedig minden jelenlevő röviden foglalja össze az anyagot.

¹⁴ A körök összejövetelének neve többször is megváltozott. Bereai bibliatanulmányozó körök néven vált ismertté, az első századi bereai keresztények neve után, akik gondosan vizsgálták az Írásokat (Csel 17:11). Idővel gyülekezeti könyvtanulmányozásnak nevezték. Ma pedig gyülekezeti bibliatanulmányozás a neve, és az egész gyülekezet a Királyság-teremben gyűlik össze, nem pedig kisebb csoportokban, magánotthonokban.  Az évtizedek során több könyvet, füzetet, sőt még Őrtorony-cikkeket is áttanulmányoztak. Már kezdettől fogva arra ösztönözték a jelenlevőket, hogy működjenek közre. Ezek az összejövetelek mindig is gyarapították a bibliai ismeretünket. Rendszeresen felkészülsz erre az összejövetelre, és a legjobb képességeid szerint közre is működsz rajta?

15. Mi volt a teokratikus szolgálati iskola célja?

¹⁵ Teokratikus szolgálati iskola. Carey Barber, aki a brooklyni főhivatalban szolgált, ezt mondta: „1942. február 16-án, hétfő este a brooklyni Bétel-család minden férfi tagját meghívták, hogy iratkozzon be egy képzésre, mely később a teokratikus szolgálati iskola nevet kapta.” Barber testvér, aki később a vezetőtestület tagja lett, úgy írta le az iskolát, mint ami „az egyik legkimagaslóbb kifejeződése annak, ahogy Jehova a népével törődik a modern korban”. A képzés olyan nagy segítséget nyújtott a testvéreknek ahhoz, hogy ügyesebben tudjanak tanítani és prédikálni, hogy 1943-tól az egész világon  fokozatosan elérhetővé tették a gyülekezetek számára a Teokratikus szolgálati tanfolyam című füzetet. Az Őrtorony 1943. június 1-jei angol száma rámutatott, hogy a teokratikus szolgálati iskola célja az, hogy segítsen Isten szolgáinak „saját magukat képezni, hogy ügyesebben tudjanak tanúskodni a Királyságról” (2Tim 2:15).

16–17. Miért nem csak a tanítói képességeket fejlesztette a teokratikus szolgálati iskola?

¹⁶ Eleinte sokan feszélyezve érezték magukat, amikor nagy hallgatóság előtt kellett beszélniük. Ifjabb Clayton Woodworth – akinek az édesapját 1918-ban jogtalanul bebörtönözték Rutherford testvérrel és másokkal együtt – így emlékezett vissza arra, hogy milyen érzések kavarogtak benne, amikor 1943-ban beiratkozott az iskolába: „Nagyon izgultam, ha előadást kellett tartanom. Úgy éreztem, hogy túl nagy a nyelvem, a szám teljesen kiszáradt, a hangom pedig a kiabálás és a cincogás furcsa keverékén szólalt meg.” Ám ahogy Clayton testvér egyre jobb előadó lett, egyre több előadást tarthatott  a nyilvánosság előtt. Az iskolának köszönhetően nemcsak az előadói képességei fejlődtek, hanem azt is megtanulta, hogy mennyire fontos az alázat, és az, hogy Jehovára támaszkodjon. Ezt mondja: „Felismertem, hogy nem az előadó személye a fontos. Ha valaki alaposan felkészül, és teljesen bízik Jehovában, akkor örömmel hallgatják majd az előadását, és a hallgatói tanulni fognak belőle.”

¹⁷ 1959-től a testvérnők is beiratkozhattak az iskolába. Edna Bauer testvérnő így gondol vissza a bejelentésre, mely a kongresszuson hangzott el: „Emlékszem rá, milyen izgatottak lettek a testvérnők. Új lehetőségek nyíltak meg előttünk.” Az évek során sok testvér és testvérnő iratkozott be a teokratikus szolgálati iskolába, hogy Jehovától tanított legyen. Napjainkban hasonló képzésben részesülünk a hétköznap tartott összejövetelen. (Olvassátok fel: Ézsaiás 54:13.)

18–19. a) Jelenleg milyen gyakorlati segítséget kapunk a szolgálatunk végzéséhez? b) Miért énekelünk az összejöveteleinken? (Lásd „ Az igazság éneklése” című kiemelt részt.)

¹⁸ Szolgálati összejövetel. Már 1919-től tartottak összejöveteleket abból a célból, hogy meg legyen szervezve a szántóföldi szolgálat. Akkoriban a gyülekezetekből nem mindenki volt jelen ezeken az összejöveteleken, csak azok, akik részt vettek a kiadványok terjesztésében. 1923-ban a szolgálati összejövetelt többnyire havonta egyszer tartották meg, és az osztály, vagyis a gyülekezet minden tagja részt vett rajta. 1928-ban arra buzdították a gyülekezeteket, hogy minden héten tartsák meg ezt az összejövetelt. 1935-ben pedig arra ösztönözte Az Őrtorony a gyülekezeteket, hogy a szolgálati összejövetel során kövessék az Útbaigazításban (későbbi nevén Informátor, majd pedig Királyság-szolgálatunk) található útmutatásokat. Hamarosan már minden gyülekezet rendszeresen megtartotta ezt az összejövetelt.

¹⁹ Napjainkban is hasznos tanácsokat kapunk a szolgálatunk végzésére a hétköznap tartott összejövetelünkön (Máté 10:5–13). Ha már kaphatsz saját példányt a Keresztényi életünk és szolgálatunk – Munkafüzetből, áttanulmányozod, és alkalmazod a javaslatait a szolgálatban?

20–22. a) Miért emlékezünk meg Jézus haláláról? b) Hogyan válik a javadra, ha minden évben részt veszel az emlékünnepen?

²⁰ Jézus követői azt a parancsot kapták, hogy emlékezzenek meg a haláláról, míg az Uruk meg nem érkezik. A pászka ünnepéhez hasonlóan Krisztus halálának emlékünnepét is évente egyszer tartjuk meg (1Kor 11:23–26). Minden évben milliók vesznek részt rajta. A felkenteket arra emlékezteti, hogy az lesz a jutalmuk, hogy Krisztus társörökösei lesznek a Királyságban (Róma 8:17). A más juhokból pedig mély tiszteletet vált ki Isten Királyságának a királya iránt, illetve arra ösztönzi őket, hogy legyenek hűségesek hozzá (Ján 10:16).

²¹ Russell testvér és a társai felismerték, hogy fontos megemlékezni az Úr vacsorájáról, és azt is tudták, hogy évente csak egyszer kell megtartani. Az Őrtorony 1880. áprilisi angol száma ezt írta: „Itt, Pittsburghben évek óta szokása többünknek az, hogy. . . megemlékezünk a pászkáról [az emlékünnepről], és  fogyasztunk az Úr testének és vérének jelképeiből.” Hamarosan az emlékünneppel egybekötve már kongresszusokat is tartottak. Ezek közül az első, melyről feljegyzés készült, 1889-ben volt. 225-en voltak jelen, és 22-en keresztelkedtek meg.

²² Napjainkban már nem kongresszusok keretében tartjuk meg az emlékünnepet. Királyság-teremben vagy bérelt teremben gyűlünk össze, ahová meghívunk mindenkit. 2013-ban több mint 19 millióan emlékeztek meg Jézus haláláról. Megtiszteltetés, hogy nemcsak részt vehetünk az emlékünnepen, hanem másokat is arra ösztönözhetünk, hogy jöjjenek el erre a legszentebb estére. Minden évben igyekszel meghívni a lehető legtöbb embert az emlékünnepre?

23. Te hogyan tekinted az összejöveteleinket?

²³ Jehova hűséges szolgái nem tartják megterhelőnek azt a parancsot, hogy tartsanak összejöveteleket (Héb 10:24, 25; 1Ján 5:3). Dávid király például szeretett Jehova házába menni, hogy imádatot mutasson be Istennek (Zsolt 27:4). Különösen örült annak, ha olyanokkal tehette ezt, akik szerették Istent (Zsolt 35:18). Vagy gondoljunk Jézusra. Már fiatalon erős vágyat érzett arra, hogy Atyja imádatának házában legyen (Luk 2:41–49).

24. Mire nyílik alkalmunk, amikor részt veszünk az összejöveteleinken?

²⁴ Az összejöveteleken való részvételünkkel azt fejezzük ki, hogy szeretjük Jehovát, és szeretnénk bátorítani a hittársainkat. Továbbá azt is, hogy szeretnénk megtanulni, hogyan lehetünk Isten Királyságának az alattvalói, mivel elsődlegesen az összejöveteleinken és a kongresszusainkon kapjuk meg az ehhez szükséges oktatást. Emellett az összejöveteleink felkészítenek minket, és erőt adnak ahhoz, hogy kitartsunk az egyik legfontosabb munkában, melyet Isten Királysága valósít meg napjainkban, vagyis hogy a Királynak, Jézus Krisztusnak a tanítványaivá tegyünk és képezzünk embereket. (Olvassátok fel: Máté 28:19, 20.) Az, hogy mennyire szeretünk részt venni az összejöveteleken, feltárja, hogy mennyire valóságos nekünk Isten Királysága. Értékeljük mindig nagyra az összejöveteleinket!