Jézusnak nehéz, fárasztó napja volt Kapernaumban. Ahogy eljön az este, ezt mondja a tanítványainak: „Menjünk át a túlpartra!” (Márk 4:35).

A Galileai-tenger keleti oldalán van a gerazénusok vidéke. Ez a terület Dekapolisz néven is ismert. A területen fekvő városok a görög kultúra központjai, bár sok zsidó is él itt.

Jézus nem tud észrevétlenül elmenni Kapernaumból. Mások is vele tartanak a csónakjaikkal (Márk 4:36). Végül is nem olyan nagy a távolság a másik partig. A Galileai-tenger egy édesvizű tó. Hosszúsága 21 kilométer, a legszélesebb pontján pedig 12 kilométer. A mérete ellenére nem sekély vizű tó.

Bár Jézus tökéletes, természetesen elfáradt a hosszú szolgálatban. Ezért miután elindulnak, lefekszik a csónak végében, és a fejét egy párnára hajtva mély álomba merül.

Az apostolok többsége tapasztalt hajós, ez az út azonban mégsem ígérkezik könnyűnek. A tavat hegyek veszik körül, a víz felszíne pedig sokszor meleg. Időnként a hegyek felől hideg szelek csapnak le a tó meleg felszínére, és hirtelen heves szélvihart okoznak. Most is ez történik. A hullámok már csapkodják a csónakot, amely kezd „megtelni vízzel”. A veszély egyre nagyobb (Lukács 8:23). Ám Jézus még mindig alszik!

A hajósok kétségbeesetten küzdenek, hogy kormányozni tudják a csónakot. Mivel tapasztaltak, már több vihart is átvészeltek. De ez a vihar most más. Érzik, hogy életveszélyben vannak, ezért felébresztik Jézust, és így kiáltanak: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!” (Máté 8:25). A tanítványok rémülten látják, hogy már-már elsüllyednek.

Jézus felébred, és így szól az apostolokhoz: „Miért féltek ennyire, ti kishitűek?” (Máté 8:26). Ezután így parancsol a szélnek és a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” (Márk 4:39). A tomboló vihar eláll, és a tenger lecsendesedik. (Amikor Márk és Lukács megemlíti az evangéliumában ezt a nem mindennapi eseményt, ők először arról beszélnek, hogy Jézus csodát téve lecsendesíti a vihart, és csak utána említik meg a tanítványok kishitűségét.)

Vajon milyen hatással van ez a tanítványokra? Jézus a szemük láttára csendesít le egy tomboló vihart. Különös félelem keríti őket a hatalmába. Ezt mondogatják egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Majd biztonságban átérnek a tenger túlsó partjára (Márk 4:41–5:1). Valószínűleg a többi csónak is biztonsággal vissza tud térni a nyugati partra.

Mennyire megnyugtató, hogy Isten Fiának hatalma van a természet erői felett! Királyságában, amikor majd teljes figyelmét a földre irányítja, minden ember biztonságban fog élni, mert nem lesznek félelmetes természeti katasztrófák.