Jézus épp most ismételte meg az imával kapcsolatos tanácsait, de nem csupán ez az egy téma merül fel többször a szolgálata során. Amikor csodákat tett Galileában, azzal a hamis váddal illették, hogy a démonok fejedelmétől kapja hozzá a hatalmat. Most Júdeában újra ezzel vádolják.

Amikor kiűz egy férfiból egy némaságot okozó démont, az emberek csak ámulnak. Nem úgy a bírálói. Megint ugyanazt a hamis vádat hozzák fel ellene: „Belzebubnak, a démonok uralkodójának a segítségével űzi ki a démonokat” (Lukács 11:15). Mások jelt kérnek tőle az égből, hogy adjon további bizonyítékot a kilétéről.

Jézus felismeri, hogy próbára akarják tenni őt, ezért hasonlóan válaszol, mint amikor Galileában bírálták. Úgy érvel, hogy minden királyság, melyben ellentét támad, össze fog omlani: „ha Sátán önmaga ellen fordul, hogyan maradhat fenn a királysága?” Ezután nyíltan kijelenti: „Ha. . . Isten szelleme [ujja] által űzöm ki a démonokat, akkor ez azt jelenti, hogy Isten királysága itt van, és ti nem vettétek észre” (Lukács 11:18–20).

Jézus Isten ujját említi, ami Izrael ókori történelmét juttatja eszükbe. Akik a fáraó udvarában látták Mózes csodáját, így kiáltottak fel: „Isten ujja ez!” Az is „Isten ujjával” történt, hogy két kőtáblán elkészült a tízparancsolat (2Mózes 8:19; 31:18). Ehhez hasonlóan Isten ujja – amely a szent szelleme, vagyis tevékeny ereje – teszi most képessé Jézust, hogy kiűzzön démonokat és betegeket gyógyítson. Isten királysága valóban ott van, hiszen a kinevezett királya, Jézus az emberek szeme előtt tesz csodákat, ám Jézus ellenségei nem ismerik fel ennek a jelentőségét.

Az, hogy Jézus képes kiűzni a démonokat, annak a bizonyítéka, hogy hatalma van Sátán felett. Hasonló ahhoz, amikor egy erős, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, de jön egy nála erősebb férfi, és legyőzi őt. Jézus most megismétli a szemléltetését arról a tisztátalan szellemről, aki kimegy egy férfiból. Ha a férfi nem tölti meg a helyét jó dolgokkal, a gonosz szellem visszatér hét másikkal, és a férfi állapota rosszabb lesz, mint kezdetben volt (Máté 12:22, 25–29, 43–45). Ez a helyzet Izrael nemzetével is.

Egy asszony, aki hallgatja Jézust, így kiált fel: „Boldog az a méh, amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyek tápláltak!” A zsidó nők abban reménykedtek, hogy valamelyik próféta, de különösképpen a Messiás édesanyjává lehetnek. Ezért ez az asszony azt gondolhatja, hogy Mária rendkívül boldog, amiért egy ilyen kiváló tanító édesanyja lehet. Ám Jézus kiigazítja az asszonyt, és elmondja, hogy mi a valódi boldogság forrása: „Nem. Inkább azok boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják!” (Lukács 11:27, 28). Jézus soha nem mondta, hogy Máriának különleges tisztelet járna. Akár férfi valaki, akár nő, a valódi boldogsága nem a rokoni kapcsolatától függ vagy a teljesítményétől, hanem attól, hogy hűséges szolgája-e Istennek.

Jézus ugyanúgy megfeddi az embereket, mint Galileában, amiért jelt kérnek az égből. Azt mondja nekik, hogy nem kapnak más jelet, mint „Jónás jelét”. Jónás jele azért találó, mert egyrészt három napig volt a halban, másrészt bátran prédikált, ami megtérésre indította a niniveieket. Jézus ezt mondja: „Most viszont nagyobb van itt Jónásnál!” (Lukács 11:29–32). Jézus Salamonnál is nagyobb, akihez Sába királynője is ellátogatott, hogy hallhassa a bölcsességét.

„Ha az ember lámpát gyújt – folytatja Jézus –, nem a pincébe vagy a kosár alá teszi, hanem a lámpatartóra” (Lukács 11:33). Azt érti ezen,  hogy tanítani ezeket az embereket, és csodát tenni a szemük előtt olyan, mint elrejteni egy lámpa fényét. Mivel nem a lényegre figyelnek, nem értik, mi a célja Jézus tetteinek.

Jézus épp most űzött ki egy démont, és gyógyított meg egy néma férfit. Ennek arra kellene indítania az embereket, hogy dicsőítsék Istent, és mondják el másoknak Jehova nagy tetteit. Így hát Jézus erre inti a bírálóit: „Ezért jól vigyázz, mert a benned levő világosság talán sötétség. Ha tehát az egész tested világos, és nincs benne sötét rész, olyan világos lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked a fénysugaraival” (Lukács 11:35, 36).