Jerikót elhagyva Jézus továbbmegy Betániába. A mintegy 20 kilométeres út nehéz terepen vezet felfelé. Jerikó 250 méterrel a tengerszint alatt fekszik, Betánia viszont 610 méterrel a tengerszint felett. Lázár és a két testvére is ebben a kis faluban él, amely nagyjából 3 kilométerre van Jeruzsálemtől az Olajfák hegyének keleti lejtőjén.

Már sok zsidó megérkezett Jeruzsálembe a pászka ünnepére. Azért érkeztek korábban, hogy „szertartásilag megtisztuljanak”, ha esetleg holttesthez értek, vagy valami más miatt váltak tisztátalanná (János 11:55; 4Mózes 9:6–10). Néhányan közülük összegyűlnek a templomban, és azon tanakodnak, hogy eljön-e Jézus a pászkára (János 11:56).

Jézus személyét illetően éles viták folynak. Sok vallási vezető el akarja őt fogni, hogy megölhessék. Sőt, parancsba adták, hogy „ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák” (János 11:57). Ezek a vezetők már megpróbálták megölni Jézust, miután feltámasztotta Lázárt (János 11:49–53). Ezért néhányan érthető módon kételkednek abban, hogy Jézus megjelenik-e egyáltalán valahol nyilvánosan.

Jézus „hat nappal a pászka előtt”, pénteken érkezik meg Betániába (János 12:1). Napnyugtakor új nap kezdődik, niszán 8-a, sabbat. Tehát még sabbat előtt ideér. Sabbaton, azaz péntek naplementétől szombat naplementéig, nem utazhatott volna ide Jerikóból, mert azt tiltja a zsidók törvénye. Jézus valószínűleg Lázár otthonába megy, mint korábban is.

Simon, aki szintén Betániában lakik, meghívja Jézust és a vele levőket, köztük Lázárt, egy szombat esti vacsorára. Simont úgy emlegetik, hogy „a leprás”, mivel korábban leprás volt, akit talán Jézus gyógyított meg valamikor. Márta szorgos természetéhez hűen felszolgál a vendégeknek. Mária pedig Jézusra fordít különleges figyelmet, melyet oly módon mutat ki, hogy abból vita kerekedik.

Mária felnyit egy alabástrompalackot, amelyben egy font illatos olaj, igazi nárdusolaj van (János 12:3). Ez az olaj nagyon értékes, az ára (300 dénár) egyévi bérnek felel meg! Mária ráönti az olajat Jézus fejére és lábára, a hajával pedig letörli. A ház megtelik a kellemes aromával.

A tanítványok felháborodnak, és ezt kérdezik: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?” (Márk 14:4). Iskariót Júdás így méltatlankodik: „Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?” (János 12:5). Júdás valójában nem a szegényekért aggódik. Lopni szokott a dobozból, amelyben a tanítványok pénzét tartják.

 Jézus kiáll Mária mellett ezt mondva: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre. Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá” (Máté 26:10–13).

Jézus már több mint egy napja Betániában van, és az ittlétének híre széles körben elterjedt. Sok zsidó jön Simon házához, nemcsak azért, hogy Jézussal találkozzanak, hanem hogy Lázárt is láthassák, „akit feltámasztott a halottak közül” (János 12:9). A magas rangú papok most azon tanácskoznak, hogy megölik Jézust is, és Lázárt is. Ezek a vallási vezetők úgy érzik, azért hisznek olyan sokan Jézusban, mert Lázár újra életben van. Mennyire gonoszak!