1—3. a) Miért vagyunk hálásak Jehovának? b) Mit kíván meg tőlünk szerető Megmentőnk?

KÉPZELD EL, hogy ott ragadsz egy süllyedő hajón. Már-már feladod a reményt, amikor jön valaki, és biztonságos helyre visz. Mennyire megkönnyebbülsz, amint a megmentőd kiszabadít a veszélyből, és ezt mondja: „Most már biztonságban vagy!” Bizonyára hálás lennél, hiszen a szó szoros értelmében az életedet köszönheted neki.

² Ez a példa bizonyos szempontból azt szemlélteti, amit Jehova tett értünk. Kétségtelenül hálásak vagyunk neki, elvégre gondoskodott a váltságról, és lehetővé tette, hogy kiszabaduljunk a bűn és a halál markából. Biztonságban érezzük magunkat, mivel tudjuk, hogy amíg hitet gyakorolunk ebben az értékes áldozatban, a bűneink megbocsáttatnak, és biztosítva van az örökké tartó jövőnk (1János 1:7; 4:9). A 14. fejezetben már láttuk, hogy a váltság Jehova szeretetének és igazságosságának legfőbb megnyilvánulása. Mire indítson ez minket?

³ Jó lenne átgondolnunk, hogy mit kíván meg tőlünk szerető Megmentőnk. Jehova a prófétája, Mikeás által kijelentette: „Megmondta neked, ó földi ember, mi a jó. Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” (Mikeás 6:8, NW). Figyeljük csak meg, hogy Jehova egyebek között azt kívánja meg tőlünk, hogy ’igazságosságot gyakoroljunk’. Hogyan tehetjük ezt meg?

4. Honnan tudjuk, hogy Jehova elvárja tőlünk, hogy összhangban éljünk az irányadó mértékeivel?

⁴ Jehova elvárja tőlünk, hogy összhangban éljünk az irányadó  mértékeivel azt illetően, hogy mi helyes, és mi helytelen. Minthogy irányadó mértékei igazságosak, úgy törekedhetünk az igazságosságra, ha igazodunk hozzájuk. „Tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságosságra” — szólít fel az Ézsaiás 1:17 (NW). Isten Szava arra buzdít, hogy ’keressük az igazságosságot’ (Sofóniás 2:3, NW). Ezenkívül arra ösztönöz, hogy öltsük fel „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:24). Az igazi igazságosság kizárja az erőszakot, a tisztátalanságot és az erkölcstelenséget, hiszen ezek sértik azt, ami szent (Zsoltárok 11:5, Úf.; Efézus 5:3–5).

5—6. a) Miért nem megterhelő Jehova irányadó mértékeihez igazodni? b) Hogyan látszik a Bibliából, hogy az igazságosságra való törekvés egy folyamat?

⁵ Vajon megterhelő Jehova igazságos irányadó mértékeihez igazodni? Nem, nem az. Akinek a szíve vonzódik Jehovához, az nem mérgelődik a követelményei miatt. Szeretjük Istenünket és mindazt, amit képvisel, ezért szeretnénk neki tetszően élni (1János 5:3). Emlékezzünk rá, hogy Jehova „igaz tetteket szeret” (Zsoltárok 11:7, Úf.). Ha csakugyan utánozni szeretnénk Isten igazságosságát, meg kell szeretnünk, amit Jehova szeret, és gyűlölnünk kell, amit ő gyűlöl (Zsoltárok 97:10).

⁶ A tökéletlen embereknek nem könnyű igazságosságra törekedniük. Le kell vetkőznünk a régi egyéniséget bűnös szokásaival együtt, és fel kell vennünk az újat. A Biblia szerint az új egyéniség pontos ismeret által „újjátétetik” (Kolosszé 3:9, 10). Az „újjátétetik” kifejezés arra utal, hogy az új egyéniség felöltése egy folyamat, és szorgos igyekezetet igényel. Bármennyire is igyekszünk jót tenni, bűnös természetünk miatt olykor megbotlunk gondolatban, szóban vagy tettben (Róma 7:14–20; Jakab 3:2).

7. Mit gondoljunk, amikor kudarcot vallunk az igazságosságra való törekvésünk közben?

⁷ Mit gondoljunk, amikor kudarcot vallunk az igazságosságra való törekvésünk közben? Természetesen nem szeretnénk  kisebbíteni a bűn súlyosságát, de nem is szabad feladnunk, és úgy éreznünk, hogy a hiányosságaink miatt alkalmatlanok vagyunk Jehova szolgálatára. Könyörületes Istenünk lépéseket tett, hogy az őszinte megbánást tanúsító emberek élvezhessék a kegyét. Figyeljük meg János apostol megnyugtató szavait: „ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt.” De János ezután józanul hozzátette: „ha valaki [az öröklött tökéletlenségénél fogva] mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus” (1János 2:1). Igen, Jehova gondoskodott Jézus váltságáldozatáról, hogy bűnös természetünk ellenére elfogadható módon szolgálhassuk Őt. Ez bizonyára arra indít, hogy minden erőnkkel igyekezzünk Jehova kedvében járni.

8—9. Hogyan fejeződik ki Jehova igazságossága a jó hír hirdetésében?

⁸ Úgy gyakorolhatunk igazságosságot — sőt, utánozhatjuk Isten igazságosságát —, hogy teljesen kivesszük a részünket az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálásából. Hogyan kapcsolódik egymáshoz Jehova igazságossága és a jó hír?

⁹ Jehova előbb figyelmeztetést közöl, és csak azután vet véget ennek a gonosz rendszernek. Jézus a vég idejéről szóló jövendölésében leszögezte: „a jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell” (Márk 13:10; Máté 24:3). Az „előbb” szó azt sugallja, hogy a világméretű prédikálómunkát más események követik majd, közöttük a megjövendölt nagy nyomorúság, amely pusztulást hoz a gonoszokra, és utat nyit egy igazságos, új világ előtt (Máté 24:14, 21, 22). Semmiképpen nem vádolhatják Jehovát azzal, hogy méltánytalanul bánik a gonoszokkal. A figyelmeztetés hangoztatásával elegendő lehetőséget ad az ilyen embereknek, hogy megváltozzanak, és megmeneküljenek a pusztulástól (Jónás 3:1–10).

10—11. Hogyan tükröződik Isten igazságossága abban, hogy részt veszünk a jó hír prédikálásában?

¹⁰ Hogyan tükröződik Isten igazságossága abban, hogy prédikáljuk a jó hírt? Először is, teljesen helyénvaló, hogy minden  tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hozzásegítsünk másokat a megmentéshez. Gondolj megint arra a szemléltetésre, hogy megmentenek egy süllyedő hajóról. A mentőcsónak biztonságából nyilván szeretnél segíteni másoknak, akik még mindig a vízben vannak. Ehhez hasonlóan felelősek vagyunk azokért, akik még mindig ennek a gonosz világnak a „vizeiben” küzdenek. Bár sokan elutasítják az üzenetünket, de amíg tart Jehova türelme, felelősségünk, hogy megadjuk nekik a lehetőséget, hogy ’megbánásra jussanak’, és ezáltal számíthassanak a megmentésre (2Péter 3:9).

¹¹ Azáltal, hogy mindenkinek prédikáljuk a jó hírt, akivel csak találkozunk, egy másik fontos módon is igazságosságot gyakorolunk, mégpedig a pártatlanságunkkal. Ne felejtsük el, hogy „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Ha utánozni kívánjuk az igazságosságát, nem lehetnek előítéleteink az emberekkel szemben, hanem bőrszínüktől, társadalmi vagy anyagi helyzetüktől függetlenül meg kell osztanunk velük a jó hírt. Így mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni, lehetőséget adunk arra, hogy hallja és kedvezően fogadja a jó hírt (Róma 10:11–13).

12—13. a) Miért ne ítélgessünk másokat könnyen? b) Mi a jelentősége Jézus azon tanácsának, hogy ’ne ítéljünk el többé senkit’? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹² Azzal is igazságosságot gyakorolunk, ha ugyanúgy bánunk másokkal, ahogyan Jehova bánik velünk. Mi sem egyszerűbb, mint másokat ítélgetni, bírálva a hibáikat, és kétségbe vonni az indítékaikat. De melyikünk örülne annak, ha Jehova irgalom nélkül kutakodna az indítékainkban és a hiányosságainkban? Jehova nem ilyen hozzánk. A zsoltáríró megjegyezte: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!” (Zsoltárok 130:3). Nem érzünk-e hálát azért, hogy igazságos és irgalmas Istenünk szándékosan nem időzik  a gyarlóságainkon? (Zsoltárok 103:8–10). Akkor hát mi hogyan bánjunk másokkal?

¹³ Ha értékeljük, hogy Isten igazságosságát irgalom jellemzi, nem fogunk könnyen ítélkezni mások fölött olyan ügyekben, amelyekhez nem sok közünk van, vagy amelyek kevésbé jelentősek. Jézus a hegyi beszédében így intett: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). Lukács beszámolója szerint Jézus még hozzátette: „ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket” (Lukács 6:37). * Látszik, hogy Jézus tisztában volt azzal, hogy a tökéletlen emberek hajlamosak megítélni egymást. Ha a hallgatói között volt olyan, aki rendszeresen kíméletlen ítéletet mondott másokról, annak le kellett szoknia erről.

14. Mi minden indokolja, hogy ’ne ítéljünk többé’ másokat?

¹⁴ Miért ’ne ítéljünk többé’ másokat? Egyrészt, mert korlátozott a hatalmunk. Jakab tanítvány arra emlékeztet bennünket, hogy „e g y van, aki törvényadó és bíró”, s ez nem más, mint Jehova. Jakab ezért határozottan felteszi a kérdést: „ki vagy te, hogy megítéled a felebarátodat?” (Jakab 4:12; Róma 14:1–4). Másrészt a bűnös természetünk könnyen rávesz, hogy részrehajló ítéletet mondjunk. Sokféle magatartásforma és indíték létezik — például előítélet, sértett büszkeség, féltékenység és önelégültség —, amely eltorzíthatja az emberekről kialakított képünket. További korlátaink is vannak, és ezekre gondolva nem engedhetjük meg magunknak, hogy könnyen hibát találjunk másokban. Nem látunk bele mások szívébe, és nem ismerjük pontosan a körülményeiket. Kik vagyunk akkor, hogy rossz indítékot tulajdonítsunk hívőtársainknak, vagy bírálgassuk az Isten szolgálatában tett erőfeszítéseiket? Mennyivel jobb, ha Jehovát  utánozva a jót keressük testvéreinkben és testvérnőinkben, nem pedig a tökéletlenségeikre összpontosítunk!

15. Milyen szavaknak és viselkedésnek nincs semmi keresnivalójuk Isten imádói között, és miért?

¹⁵ Mit mondhatunk a családtagjainkról? A mai világban sajnos éppen ott születnek a legkíméletlenebb ítéletek, ahol békének kellene honolnia — otthon, a családban. Gyakran hallani erőszakos férjekről, feleségekről és szülőkről, akik folyamatos szóbeli vagy fizikai bántalmazás elviselésére „ítélik” családtagjaikat. Isten imádói között azonban semmi keresnivalójuk sincs a rosszindulatú szavaknak, a maró gúnynak és az erőszakos viselkedésnek (Efézus 4:29, 31; 5:33; 6:4). Jézus tanácsa, hogy ’ne ítéljünk el többé senkit’, otthon éppúgy érvényes, mint máshol. Ne feledjük, hogy az igazságosság gyakorlásához hozzátartozik, hogy úgy bánunk másokkal, ahogyan  Jehova bánik velünk. Istenünk pedig sohasem durva vagy könyörtelen hozzánk. Sőt, „nagyon gyöngéd vonzalmú” azok iránt, akik szeretik őt (Jakab 5:11). Milyen ragyogó példát mutat nekünk!

16—17. a) Mit vár el Jehova a vénektől? b) Mi a teendő, ha a bűnös nem tanúsít őszinte megbánást, és miért kell így tenni?

¹⁶ Mindannyian kötelesek vagyunk igazságosságot gyakorolni, de a keresztény gyülekezetben szolgáló véneknek különösen nagy felelősségük van ezen a téren. Figyeljük meg, hogyan jellemzi Ézsaiás a „fejedelmeket”, azaz a véneket: „Íme! Az igazságosságért fog uralkodni a király, és a fejedelmek a jog érdekében kormányoznak majd” (Ézsaiás 32:1, NW). Igen, Jehova elvárja a vénektől, hogy az igazságossággal összhangban szolgáljanak. Hogyan valósíthatják meg ezt?

¹⁷ Ezek a szellemileg képzett férfiak tudják, hogy az igazságosság megköveteli a gyülekezet tisztán tartását. Időnként súlyos helytelenségek ügyében kell bíráskodniuk. Ilyenkor eszükbe jut, hogy az isteni igazságosság törekszik az irgalom kinyilvánítására, ha van rá lehetőség. Ezért a vének megpróbálják megbánásra indítani a bűnöst. De mi van akkor, ha a bűnös a segítségnyújtás ellenére sem tanúsít őszinte megbánást? Jehova Szava tökéletesen igazságos, amikor a következő határozott lépés megtételére ad utasítást: „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.” Ez azt jelenti, hogy az illetőt ki kell közösíteni a gyülekezetből (1Korintus 5:11–13; 2János 9–11). A vének sajnálják, ha ilyesmihez kell folyamodniuk, de belátják, hogy szükség van erre a lépésre, hogy megóvják a gyülekezet erkölcsi és szellemi tisztaságát. Még ilyen esetben is reménykednek, hogy a bűnös egy napon észhez tér, és visszajön a gyülekezetbe (Lukács 15:17, 18).

18. Mit tartanak észben a vének, amikor tanácsot adnak másoknak a Biblia alapján?

¹⁸ Az igazságossággal összhangban végzett szolgálat azt is magában  foglalja, hogy a vének tanácsot adnak a Biblia alapján, amikor szükség van rá. Természetesen nem keresik a hibát másokban. Arról sincs szó, hogy minden alkalmat megragadnak, hogy helyreigazítsanak másokat. De előfordulhat, hogy az egyik hívőtársuk „valami hibás lépést tesz . . . , mielőtt tudatában lenne annak”. A vének emlékeznek rá, hogy az isteni igazságosság sem nem kegyetlen, sem nem érzéketlen, és ez arra indítja őket, hogy megpróbálják „helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében” (Galácia 6:1). Tehát nem szidják össze a tévelygő személyt, és nem beszélnek vele nyersen, hanem inkább szeretetteljesen tanácsot adnak neki, és így bátorítják. A vének még akkor is észben tartják, hogy a vétkes személy Jehova nyájához tartozik, amikor nyíltan megfeddik, és világosan vázolják ostoba viselkedésének a következményeit (Lukács 15:7). * Ha a tanácsadás vagy a feddés érezhetően szeretetből és szeretettel történik, nagyobb a valószínűsége, hogy jó útra tereli a vétkezőt.

19. Milyen döntéseket kell hozniuk a véneknek, és mire kell alapozniuk azokat?

¹⁹ A véneknek gyakran kell hívőtársaik felől döntéseket hozniuk. Például rendszeres időközönként összejönnek, és fontolóra veszik, hogy vannak-e olyan testvérek a gyülekezetben, akik alkalmasak rá, hogy vénnek vagy kisegítőszolgának ajánlják őket. A vének tudják, milyen fontos a pártatlanság. Engedik, hogy az ilyen kinevezésekre vonatkozó isteni követelmények vezessék őket, és nem pusztán a saját érzéseikre hallgatnak. Ebben „előítélet nélkül” járnak el, és ’semmit sem tesznek elfogultságból’ (1Timóteus 5:21).

20—21. a) Mire törekszenek a vének, és miért? b) Hogyan segíthetnek a vének „a lehangolt lelkeknek”?

 ²⁰ A vének más módokon is gyakorolják az isteni igazságosságot. Ézsaiás, miután megjövendölte, hogy a vének „a jogért” fognak szolgálni, így folytatta: „Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ézsaiás 32:2). Eszerint a vének azon vannak, hogy vigaszt és felüdülést nyújtsanak hívőtársaiknak.

²¹ Manapság annyi gond csüggeszti el az embereket, hogy sokan bátorításra szorulnak. Vének, hogyan segíthettek „a lehangolt lelkeknek”? (1Tesszalonika 5:14). Beleérzéssel hallgassátok meg őket! (Jakab 1:19). Talán arra van szükségük, hogy megosszák a szívükben levő „gyötrelmet” valakivel, akiben megbíznak (Példabeszédek 12:24). Nyugtassátok meg őket afelől,  hogy Jehova, valamint a testvéreik és a testvérnőik értékelik és szeretik őket (1Péter 1:22; 5:6, 7). Imádkozhattok is velük, és belefoglalhatjátok őket az imátokba. Rendkívül buzdító lehet hallaniuk, hogy egy vén szívből jövő imát mond értük (Jakab 5:14, 15). Az igazságosság Istene észre fogja venni szeretettől áthatott erőfeszítéseiteket, amikor segítetek a lehangolt személyeknek.

22. Hogyan utánozhatjuk Jehova igazságosságát, és milyen eredményre számíthatunk?

²² Tagadhatatlan, hogy egyre közelebb kerülünk Jehovához, amint utánozzuk az igazságosságát! Isteni igazságosságot gyakorolunk, amikor megtartjuk igazságos irányadó mértékeit, amikor megosztjuk másokkal az életmentő jó hírt, és amikor szándékosan mások jó oldalaira összpontosítunk, és nem a hibát keressük bennük. Vének, azáltal, hogy megóvjátok a gyülekezet tisztaságát, építő tanácsokat adtok a Szentírás alapján, pártatlan döntéseket hoztok, és bátorítjátok a csüggedőket, Isten igazságosságát tükrözitek vissza. Mennyire örülhet Jehova szíve, amikor az égből letekintve azt látja, hogy a népe mindent megtesz, hogy Istenével járva ’igazságosságot gyakoroljon’!