SZERETNÉD, ha bármit megtehetnél, amit csak akarsz? Szoktad néha úgy érezni, hogy bárcsak senki se mondaná meg neked, hogy mit tegyél? Na, mondd meg őszintén! (. . .)

De vajon mi a jobb neked? Csakugyan bölcs dolog azt tenni, amit csak akarsz? Vagy akkor alakul jobban minden, ha engedelmeskedsz apukádnak és anyukádnak? (. . .) Isten azt mondja, hogy engedelmeskedned kell a szüleidnek, és biztos, hogy jó okkal kéri ezt. Nézzük csak, mi lehet ez az ok.

Hány éves vagy? (. . .) Tudod, hogy hány éves az apukád? (. . .) Hány éves az anyukád, a nagymamád és a nagypapád? (. . .) Ők már sokkal régebb óta élnek, mint te. És minél többet él valaki, annál több ideje van, hogy tanuljon. Évről évre egyre több mindent hall, lát és tesz. Ezért van az, hogy a fiatalok tanulhatnak az idősebbektől.

Ismersz valakit, aki nálad fiatalabb? (. . .) Többet tudsz, mint ő? (. . .) Vajon miért? (. . .) Azért, mert többet éltél már. Több időd volt tanulni, mint egy nálad kisebb gyereknek.

 Ki az, aki nálad is, nálam is és mindenkinél többet élt már? (. . .) Jehova Isten. Ő többet tud, mint te vagy én. Ha azt mondja nekünk, hogy tegyünk meg valamit, biztosak lehetünk benne, hogy az helyes, még akkor is, ha nehéz megtenni. Tudtad-e, hogy egyszer még a nagy Tanítónak is nehezére esett engedelmeskednie? (. . .)

Isten egyszer nagyon nehezet kért Jézustól. Jézus imádkozott emiatt, ahogy a képen látjuk. Imájában ezt mondta: „ha úgy kívánod, távolítsd el tőlem ezt a poharat!” Ezekkel a szavakkal Jézus kifejezte, hogy nem mindig könnyű Isten akaratát tenni. De tudod-e, hogyan fejezte be Jézus az imáját? (. . .)

Jézus ezt mondta az imája végén: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:41, 42). Igen, azt kívánta, hogy Isten akarata legyen meg, ne az övé. És aztán azt tette, amit Isten akart, nem pedig azt, ami szerinte a legjobb lett volna.

Mit tanulhatunk ebből? (. . .) Azt, hogy mindig helyes azt tenni, amit Isten mond, még akkor is, ha nem könnyű. De valami mást is tanulhatunk. Tudod-e, mit? (. . .) Azt, hogy Isten és Jézus nem ugyanaz a személy, ahogy egyesek állítják. Jehova Isten az idősebb, és többet tud, mint a Fia, Jézus.

Ha engedelmeskedünk Istennek, azzal azt fejezzük ki, hogy szeretjük. A Biblia kijelenti: „az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait” (1János 5:3). Láthatod tehát, hogy mindannyiunknak engedelmeskednünk kell Istennek. Te szeretnél engedelmeskedni neki? (. . .)

 Nyissuk ki a Bibliánkat, és nézzük meg, hogy mire szólítja fel Isten a gyermekeket. Azt fogjuk elolvasni, amit a Biblia az efézusiaknak írt levélben tanít a 6. fejezet 1., 2. és 3. versében. Ezt mondja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos: »Tiszteld apádat és anyádat«, ami az első parancs ígérettel: »hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.«”

Látod, maga Jehova Isten szólít fel, hogy engedelmeskedj apukádnak és anyukádnak. Mit jelent ’tisztelni’ őket? Azt, hogy megbecsülöd őket. Isten azt ígéri, hogy ha engedelmeskedsz a szüleidnek, ’jól lesz dolgod’.

Hadd mondjak el neked egy történetet olyan emberekről, akik az engedelmességükkel megmentették az életüket. Ezek az emberek régen éltek Jeruzsálemben, egy nagy városban. A legtöbb ember, aki ebben a városban lakott, nem figyelt oda Istenre, ezért Jézus figyelmeztette őket, hogy Isten el fogja pusztítani a városukat. Azt is elmondta nekik, hogy miként menekülhetnek meg, ha szeretik azt, ami helyes. Ezt mondta: ’Amikor látjátok majd, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, abból tudni fogjátok, hogy közeledik a pusztulása. Akkor el kell hagynotok Jeruzsálemet, és a hegyekbe kell futnotok’ (Lukács 21:20–22).

Pontosan úgy, ahogy Jézus mondta, seregek támadták meg Jeruzsálemet. A római seregek bekerítették a várost. Aztán valamilyen okból a katonák elmentek. A legtöbben azt hitték, hogy elmúlt a veszély, és ott maradtak a városban. De mit is mondott Jézus, hogy mit kell tenniük? (. . .) Te mit tettél volna, ha akkor ott vagy Jeruzsálemben? (. . .) Azok, akik hittek Jézusnak, elhagyták otthonukat, és a hegyekbe menekültek, távol Jeruzsálemtől.

 Egy egész évig semmi sem történt Jeruzsálemben. A második évben megint nem történt semmi. És a harmadik évben sem. Némelyek talán bolondnak tartották azokat, akik elmentek a városból. De aztán a negyedik évben visszatértek a római seregek. Újból letáboroztak Jeruzsálem körül. Akkor már túl késő volt elmenekülni. Ezúttal a seregek lerombolták a várost. Az ott levő emberek nagy része meghalt, a többieket pedig fogságba vitték.

Mi történt azokkal, akik engedelmeskedtek Jézusnak? (. . .) Ők biztonságban voltak. Messze voltak Jeruzsálemtől, így nem esett bántódásuk. Az engedelmesség megóvta őket.

Vajon téged is megóv az engedelmesség? (. . .) Lehet, hogy a szüleid sosem engedik meg, hogy az utcán játsszál. Vajon miért? (. . .) Azért, mert elüthet egy autó. De valamelyik nap talán ez jut  eszedbe: „Most nincsenek autók. Nem lesz semmi bajom. Más gyerekek is játszanak az utcán, és még egyiknek sem lett semmi baja.”

Jeruzsálemben is így gondolkodtak a legtöbben. Miután a római seregek elmentek, úgy látszott, minden rendben. Mások is a városban maradtak, így hát ők is. Jézus figyelmeztette őket, de ők nem hallgattak rá. Ezért az életükkel fizettek.

Vegyünk egy másik példát. Játszottál már gyufával? (. . .) Amikor meggyújtasz egy gyufaszálat, remek mulatságnak tűnhet nézni, amint fellobban a láng. De veszélyes lehet a gyufával játszani. Leéghet a ház, és meg is halhatsz!

Ne feledd, hogy nem elég csak néha engedelmeskedni. Ha mindig engedelmeskedsz, az valóban meg fog óvni. Ki is mondja azt, hogy „gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek”? (. . .) Isten. És ne feledd, ő azért mondja ezt, mert szeret téged.