1–2. a) Milyen bajt hozott Jónás magára és a hajó legénységére? b) Miért tanulságos Jónás története?

JÓNÁS azt kívánja, bárcsak ne hallaná a szörnyű hangokat. Fülsiketítően süvít a viharos szél, hevesen csapkodja a vitorlaköteleket. Hatalmas hullámok verődnek a hajó oldalának, csak úgy recseg-ropog minden darabkája. Ám a kapitány és a legénység kiáltozása még nagyobb gyötrelmet okoz Jónásnak. Erejüket megfeszítve küzdenek a hajóért. Jónás azonban biztos benne, hogy meg fognak halni, és tisztában van vele, hogy mindennek ő az oka.

² Miért került Jónás ilyen kilátástalan helyzetbe? Mert súlyos hibát vétett Istene, Jehova ellen. Vajon mit csinált? Jóvátehetetlen hibát követett el? Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket. Látni fogjuk, hogy időnként még Isten hűséges szolgái is követnek el hibákat, de nem lehetetlen helyrehozni őket.

3–5. a) Általában mi jut eszünkbe Jónásról? b) Mit tudunk Jónásról? (Lásd a lábjegyzetet is.) c) Miért nem lehetett könnyű Jónásnak a prófétai megbízatása?

³ Ha Jónásra gondolunk, általában a rossz jellemvonásai jutnak eszünkbe, például az engedetlensége és a makacssága, az igazság azonban az, hogy nagyon sok szép tulajdonsága is volt. Jehova Isten nem véletlenül választotta ki, hogy a prófétája legyen. Biztosan nem bízott volna ilyen felelősségteljes feladatot hűtlen és becstelen személyre.

 ⁴ A Biblia nem sok mindent árul el Jónásról. (Olvassátok fel: 2Királyok 14:25.) Azt tudjuk, hogy Gát-Héferből származott. Ez a város csupán négy kilométerre volt Názárettől, ahol körülbelül nyolc évszázaddal később Jézus Krisztus nevelkedett. * Jónás próféta II. Jeroboám király uralkodása idején szolgált, aki Izrael tíz törzsének a királysága élén állt. Illés már régen meghalt, az utódját, Elizeust pedig II. Jeroboám apjának az idejében temették el. Noha Jehova megbízásából Illés és Elizeus eltörölte Izraelben a Baál-imádatot, Jónás idejére a nép újra bálványimádó lett. A királyukat követték, aki „azt tette, ami rossz Jehova szemében” (2Kir 14:24). Tehát Jónás szolgálata biztosan nem volt könnyű, ám ő hűségesen ellátta a feladatát.

⁵ Egy nap azonban az élete gyökeresen megváltozott. Olyan megbízatást kapott Jehovától, amelyet különösen nehéznek talált. Mit kért tőle Jehova?

6. a) Mivel bízta meg Jehova Jónást? b) Mi lehetett az oka annak, hogy megrémült a feladattól?

⁶ Jehova ezt mondta Jónásnak: „Kelj fel, menj el a nagy Ninive városába, és hirdesd ki ellene, hogy gonoszságuk színem elé jutott!” (Jón 1:2). Nem nehéz elképzelnünk, miért tűnhetett ijesztőnek ez a megbízatás. Ninive körülbelül 800 kilométerre, keletre feküdt Izraeltől. Ezt a távolságot gyalogosan majd egy hónap alatt lehetett megtenni. Ám Jónást valószínűleg nem az utazás nehézségei aggasztották a legjobban. Ninivében Jehova ítéletüzenetét kellett átadnia a kegyetlenségükről hírhedt asszíroknak. Ha Isten népe alig hallgatott rá, akkor vajon a pogány asszírok majd meghallgatják? Hogyan tudja majd Jehova szolgálatát egymaga ellátni a hatalmas városban, a később „vérontás városának” nevezett Ninivében? (Náh 3:1, 7).

7–8. a) Mit tett Jónás, hogy ne kelljen ellátnia a Jehovától kapott feladatát? b) Miért ne tartsuk gyávának Jónást?

⁷ Hogy felmerültek-e ezek a kérdések Jónásban, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy futásnak eredt. Jehova keletre küldte, ő viszont nyugatnak indult. Eltökélte, hogy olyan messzire menekül, amilyen messzire csak lehet. A tengerpartra ment, Joppé  kikötővárosába, ahol talált egy Társisba készülő hajót. Néhány tudós szerint Társis Hispániában volt. Ebben az esetben Jónás úgy 3500 kilométerre került volna Ninivétől. Az út a Nagy-tenger túlsó partjára akár egy évig is eltarthatott. Jónás tehát mindent megtett, hogy ne kelljen ellátnia a Jehovától kapott megbízatását. (Olvassátok fel: Jónás 1:3.)

⁸ Vajon Jónás gyáva volt? Ne törjünk felette pálcát elhamarkodottan. Ahogy majd látni fogjuk, rendkívül bátor is tudott lenni, ám mint minden gyarló ember, Jónás is sok hibával küszködött (Zsolt 51:5). És vajon melyikünk mondhatja el magáról, hogy még sohasem félt?

9. Milyen érzéseket válthat ki belőlünk, ha valamilyen feladatot kapunk Jehovától, és mit ne felejtsünk el?

⁹ Időnként úgy tűnhet, hogy Isten nehezet, sőt lehetetlent kér tőlünk. Talán félünk megosztani a királyság jó hírét az emberekkel, noha ez keresztényekként a kötelességünk (Máté 24:14). Könnyen megfeledkezhetünk arról az alapvető igazságról, melyet Jézus mondott: „Istennél minden lehetséges” (Márk 10:27). Ha ez velünk is előfordult már, akkor tudjuk, mit érzett Jónás. De nézzük meg, hogyan folytatódik a története!

10–11. a) Miben reménykedik Jónás, ahogy a hajó elhagyja a kikötőt? b) Milyen veszély fenyegeti a hajót és a legénységet?

¹⁰ Jónás feltehetően egy föníciai teherhajóra száll fel, és elhelyezkedik. A kapitány és a legénység azon van, hogy a hajó minél hamarabb elhagyhassa a kikötőt. Amint kihajóznak, és a partvonal lassan eltűnik a láthatáron, Jónás valószínűleg azt gondolja, megmenekült félelmetes feladatától. Ám az időjárás hirtelen rosszra fordul.

¹¹ Vad erejű szél támad, és hatalmas, tajtékzó hullámokat korbácsol a tengeren. A dühöngő vizek ellen napjaink hajói is tehetetlenek lennének, hát még a kis, törékeny fahajó, amelyen Jónás hánykolódik. Meddig marad egyben a hullámok hátán, melyek toronymagasból a szédítő mélységbe buknak alá? Vajon Jónás ekkor már tudja, amit később leírt, hogy Jehova keltette a nagy szelet? Talán igen, talán nem. Mindenesetre hallja, hogy a tengerészek az isteneikhez kiáltanak, ám tisztában van vele, hogy ez hiábavaló (3Móz 19:4). A beszámolójában ezt mondja: „a hajó pedig már majdnem összetört” (Jón 1:4). Jónás nem mer Jehovához fordulni, mivel nem engedelmeskedett neki.

12. a) Miért ne vessük meg Jónást azért, mert elaludt a tomboló viharban? (Lásd a lábjegyzetet.) b) Hogyan tárja fel Jehova, hogy ki miatt támadt fel a vihar?

 ¹² Jónás úgy érzi, semmit sem tehet, ezért lemegy a fedélzet alá, lefekszik, és hamarosan mély álomba merül. * Mikor a kapitány rátalál, arra kéri, hogy mint mindenki más, ő is imádkozzon az istenéhez. Mivel a tengerészek biztosak benne, hogy természetfeletti erő idézte elő a vihart, sorsot vetnek, hogy megtudják, ki miatt érte őket veszedelem. Jónás szíve biztosan egyre hevesebben ver, amint a sorsvetés egymás után zárja ki az embereket. Hamarosan fény derül az igazságra, és Jónás lelepleződik. Jehova áll az események mögött, ő támasztotta a vihart, és ő irányítja a sorsvetést. (Olvassátok fel: Jónás 1:5–7.)

13. a) Mit vall be Jónás a tengerészeknek? b) Mit javasol Jónás a legénységnek, és miért?

¹³ Jónás mindent bevall a tengerészeknek. Elmondja, hogy a Mindenható Istent, Jehovát szolgálja, de most menekül előle, és azért kerültek ilyen szörnyű veszélybe, mert megsértette. A férfiak megdöbbennek, és rémülten kérdezik Jónástól, mit tegyenek vele, hogy megmentsék a hajót és az életüket. Mit mond nekik Jónás? Biztosan beleborzong a gondolatba, hogy a hideg és vad tengerbe fog fulladni. De mivel nem venné a lelkére, hogy a halálukat okozza, és tudja, hogy megmentheti őket, ezt javasolja nekik: „Fogjatok és vessetek engem a tengerbe, akkor a tenger le fog csendesedni nektek! Mert jól tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar” (Jón 1:12).

14–15. a) Hogyan követhetjük Jónás példáját? b) Mit tesznek a tengerészek Jónás javaslatára?

¹⁴ Javasolna ilyet egy gyáva ember? Jehova szívét biztosan öröm tölti el, hogy Jónás bátor és önfeláldozó ebben a kilátástalan helyzetben. A tette bizonyítja, milyen erős a hite. Ha mások érdekeit a magunkéi elé helyezzük, akkor követjük a példáját (Ján 13:34, 35). Vajon készek vagyunk segíteni azoknak, akik fizikai vagy érzelmi támogatásra szorulnak, vagy akiknek bibliai útmutatásra van szükségük? Jehova nagyon boldog, ha így teszünk.

¹⁵ A tengerészeket valószínűleg meghatja Jónás javaslata, mert először nem akarják a tengerbe dobni. Mindent megtesznek, hogy visszajussanak a partokhoz, de mindhiába, a vihar  egyre erősebben tombol. Végül belátják, hogy nincs más választásuk. Jónás Istenéhez, Jehovához kiáltanak irgalomért, majd megfogják Jónást, és a tengerbe vetik (Jón 1:13–15).

16–17. Mit él át Jónás, miután a tengerbe vetik? (Lásd a képeket is.)

¹⁶ Jónás egy ideig küzd a dühös hullámokkal. A tajtékzó víz permetén át még látja, hogy a hajó sebesen távolodik tőle. De a hullámok összecsapnak a feje fölött, és elnyelik. Jónás egyre mélyebbre merül, elveszti minden reményét.

¹⁷ Később leírta, mit érzett ekkor, és milyen gondolatok futottak át az elméjén. Elszomorodott, hogy többé nem láthatja Jehova gyönyörű templomát Jeruzsálemben. Úgy vélte, a tenger legmélyére merül, „a hegyek alapjáig”, és hínár fonódik köréje. Azt hitte, itt lesz a verme, vagyis a sírja. (Olvassátok fel: Jónás 2:2–6.)

18–19. a) Mi történik Jónással, miután elnyelik a hullámok, és ki irányítja az eseményeket? b) Mi nyelhette el Jónást? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁸ De nézzük meg, mi történik Jónással, miután elnyelik a hullámok! Észreveszi, hogy egy hatalmas, sötét valami, egy nagy  hal mozog a közelében, sőt egyenesen felé tart. Egyszer csak nagyra nyitja a száját, bekapja, és lenyeli.

¹⁹ „Most meghalok” – gondolja Jónás. De aztán valami felfoghatatlan történik. Még mindig lélegzik, nem fulladt meg, sőt egyetlen csontja sem tört össze, a hal nem emésztette meg. Életben van, noha meghalhatott volna. Mikor feleszmél, félelemmel vegyes tisztelet tölti el. Ráébred, hogy Istene, Jehova volt az, aki „odarendelt egy nagy halat, hogy . . . elnyelje” (Jón 1:17). *

20. Mit tár fel Jónásról az imája?

²⁰ Múlnak a percek, az órák. Jónás a vaksötétben elgondolkodik, majd Jehova Istenhez imádkozik. Imájából, melyet könyvének második fejezetében találhatunk, sokat megtudhatunk róla. Láthatjuk, milyen jól ismerte az Írásokat, hiszen többször is idéz gondolatokat a zsoltárokból. Emellett egy gyönyörű tulajdonsága is kicseng a szavaiból, a hálája. Így fejezi be az imáját: „hálaadó szavakkal áldozom neked. Teljesítem, amit fogadtam. A megmentés Jehováé!” (Jón 2:9).

21. a) Mit értett meg Jónás? b) Milyen fontos tanulságot vonhatunk le?

²¹ „A hal belsejében” Jónás megértette, hogy Jehova mindig meg tudja menteni a szolgáit, bárhol, bármilyen körülmények között legyenek is. Igen, bár Jónás a létező legképtelenebb helyzetben volt, Jehova meghallgatta az imáját, és megmentette (Jón 1:17). Egyedül ő képes életben tartani valakit három nap és három éjen át egy nagy hal gyomrában. Sose feledjük, hogy az életünk Jehova Istentől függ, „a kezében van [a leheletünk]” (Dán 5:23). Mivel ő teremtett minket, fejezzük ki a hálánkat azzal, hogy engedelmeskedünk neki.

22–23. a) Milyen lehetősége adódott Jónásnak, hogy kifejezze a háláját? b) Mit tanulhatunk Jónástól?

 ²² Vajon Jónás ráébredt arra, hogy úgy fejezheti ki a háláját Jehovának, hogy engedelmeskedik neki? Igen. A három nap és három éj letelte után a hal „kiokádta Jónást a szárazföldre” (Jón 2:10). Jónásnak még csak úsznia sem kellett, hogy kijusson a partra. Persze, Jehova nem tett meg mindent helyette. Meg kellett tudnia, hogyan juthat el Ninivébe, és ezzel bizonyíthatta, hogy őszintén hálás azért, amit Jehova érte tett. A Jónás 3:1, 2-ben ez áll: „Ezután Jehova szava másodszor is szólt Jónáshoz, ezt mondva: »Kelj fel, menj el a nagy Ninive városába, és hirdesd ki neki a kijelentést, amelyet elmondok neked!«” Vajon mit tett Jónás?

²³ Nem tétovázott. Ezt olvashatjuk: „Jónás felkelt, és elment Ninivébe Jehova szava szerint” (Jón 3:3). Jónás engedelmeskedett, igen, tanult a hibáiból. Fontos, hogy mi is kövessük a példáját, mert mindannyian bűnösök vagyunk, és hibákat követünk el (Róma 3:23). De vajon feladjuk, vagy inkább tanulunk a hibáinkból, és engedelmeskedünk Istennek?

24–25. a) Milyen jutalmat kapott Jónás még életében Jehovától? b) Milyen jutalom vár Jónásra a jövőben?

²⁴ Megjutalmazta Jehova Jónást az engedelmességéért? Igen. Jónás végül megtudta, hogy a tengerészek életben maradtak. Önfeláldozó tette után a vihar lecsendesedett, a tengerészek pedig „kezdték igen félni Jehovát”, és a hamis isteneik helyett Jehovának mutattak be áldozatot (Jón 1:15, 16).

²⁵ Ám ami még ennél is nagyobb jutalom, hogy évszázadokkal később Jézus prófétai előképként beszélt arról az időszakról, amelyet Jónás a nagy hal gyomrában töltött. Azt mondta, ő is ennyi ideig lesz a sírban, vagyis a seolban. (Olvassátok fel: Máté 12:38–40.) Jónás kétségkívül nagyon fog örülni, ha a feltámadása után ezt megtudja (Ján 5:28, 29). Jehova szeretne minket is megjutalmazni. Ezért Jónáshoz hasonlóan tanuljunk a hibáinkból, engedelmeskedjünk Istennek, és legyünk önfeláldozóak.